"Nincs annál felemelőbb, mint amikor a szorgalom találkozik a tehetséggel. Zoli barátom a rendszeres és mindennapos edzéseinek hála az erőt és az esztétikumot is birtokolja, amit meg is mutatott ország-világnak. Kérlek, olvassátok el ennek a nem mindennapi sportembernek a három egymást követő versenyen elért eredményéről készített nagyszerű beszámolóját!"

Egy szép nyári napon ment el az eszem. Kipattant az Isteni szikra az agyamban, és odaálltam barátnőm elé, hogy én bizony a fogyásomnak köszönhetően olyan jól érzem magam, hogy erőnléti és fitness versenyen szeretnék indulni. Szerintem párom, Kata még jobban meglepődött ezen, mint én. Persze a kedves olvasó is meglepődhet itt, hogy mi ezen a furcsa, de aki olvasta az előző két blogjegyzetem, az már tudja, hogy a gyermekkori rossz élmények milyen hatással voltak rám a verseny szó hallatán. Aki még nem olvasta, az itt és itt pótolhatja. A versenyek időpontjai már megvoltak, augusztus vége, valamint október első fele. Az előző bejegyzésemben már az első versenyről írtam is. Ezek után kicsit több önbizalommal, és még több akaraterővel kezdtem készülni a további két fitness és az erőnléti versenyre. Első lépésként a regisztrációk, s azok díjainak befizetése volt a feladat. Volt aminél jelképes volt az összeg, volt amelyiknek az árából már egy család mozijegye kijött volna, és volt, amelyiknél már az arcizmom is görcsbe rándult. Így valami szponzoros dologban kellett gondolkodnom. Az első versenyen elért helyezésnek, egy aranyéremnek köszönhetően szerencsére a kedvenc táplálék kiegészítő boltom, a tnshop.hu tulajdonosával sikerült megegyeznünk a támogatásban.
3 hétvége. 3 verseny. Just Clear Biotech fitness és testépítő, Tight Hold Cup erőnléti kvalifikáció, Fitparádé fitness és testépítő verseny. A legutóbbi már a 18. alkalommal került megrendezésre, szóval erről azért sokan hallhattatok már. Felkészülés időszaka. Ja, felkészülni! „Várjál csak Géza!” Mire és miért? Mi is volt a célom? A kérdés jó. Azt már tudom, hogy azok az emberek, akik ezeken a versenyeken részt vesznek javarészt exhibicionisták. Kiállni a színpadra félmeztelenül vagy tangában az egész világ (internet rulez) előtt… Elismerésem annak, aki egy kicsit is szégyenlős. Eleinte én is az voltam. De az első verseny után meglepve dolgoztam fel a tényt, hogy összességében tetszett. Jól éreztem magam. És így visszanézve rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Szóval, mi is a cél? Onnan indulok, hogy 18 éves koromban rájöttem, hogy tanítani szeretnék. Ebben van a speciális képességem. Kinek mit dobott a „gép”. Van akinek hasznosabbat, van akinek haszontalanabbat….
Azt tudtam, hogy tanítani fogok. Éreztem. De azt hittem, hogy harcművészetet. 10 évig kerestem is a stílusom, de nem találtam meg. Utána jött a Street Workout. De ezt maár a kedves olvasó tudja… Szóval már tudom, hogy tanítanom kell. Sportot. Mozgást. Azt, ami hatékony. Funkcionális edző vagyok. Nem testépítő, hanem testedző. Az egyik kedvenc edzésem a Full Body Workout órám. Teljes testedzés. Saját testsúly, trx, kettlebell, tárcsa, vendég, rúd, oszlop, bármi, ami a kezem ügyébe van, azzal edzünk. Az izmaidnak mindegy mi, csak ellenállást fejtsen ki. Igyekszem megtanítani a vendégeimet, hogy miképp használják a testüket „szakszerűen” úgy, hogy sem az edzésen, sem az életben odakint ne legyen sérülés. Fel tudják emelni a 30 kilós virágcserepet vagy a cementes zsákot anélkül, hogy keresztbe törnék a derekukat vagy a karrierjüket. Azaz felkészítem őket a testük mindennapi, egészséges használatára. Szóval (de már ezt is olvastátok) nekem az edzésben az út a fontos, nem a cél. A testépítőknél általában ez pont fordítva van. Ezt igyekszem a vendégeimnek is továbbadni: Ha egy technikai gyakorlat részeit megtanulod helyesen kivitelezni és az erőnléted is megvan, akkor a gyakorlat már összeállt, akkor is, ha nem is tudsz róla. Én látni fogom, és segítek, hogy végrehajtsd. Tehát leegyszerűsítve: én is és a testesítők is edzünk napról-napra és a végén a testünk megváltozik. Csak nekem a „hogyan” fontosabb a „miértnél”. Több célom volt a versennyel. Egyrészt az, hogy megmutassam, hogy ennek a sportnak, edzésmódszernek van alapja. Másrészt, hogy megmutassam a vendégeimnek, hogy az, amit az órákon átadok, az hasznos. Mindemellett az, hogy hajtom magamat és őket is az edzéseken, annak van értelme, sőt hatékony! Hogy több ember megismerje a Street Workoutot is, a funkcionális edzést. Na és igen, a testépítéssel szemben a Street Workout megállja a helyét? Azonfelül, hogy egy bitang erős testet építettem fel, milyen esztétikai érteke van?
És a legfontosabb, hogy én ugyanolyan ember vagyok, mint Ti. Egy irodában dolgoztam, naphosszat a gép előtt. Azért kezdtem edzeni, mert a sok üléstől megfájdult a fenekem, és már fekve tudtam csak a számítógépen dolgozni. De megtaláltam azt a sportot, amit szeretek, élvezek, amit magaménak érzek, és belehalnék, ha abba kellene hagynom! Ez tesz azzá, aki vagyok! Ez tett azzá és olyanná, amilyen lettem. Ezek után várom a szakértők véleményét. 

A felkészülésem egyedül történt. A versenysportról semmit sem tudtam, maximum azt, amit leadtak az OKJ-s tanfolyamon. Azaz édeskeveset. A tudásom 99%-a az órákról, a netről, videókból, a sportpályáról és saját tapasztalataimból szereztem. De mivel nem versenyeztem még, és nincs is ilyen ismerősöm, aki ebben otthon lenne, így folytattam a szokásos dolgaimat:
- 69-70 kg-ra igyekeztem lemenni a 71 kilóról :)
- minden edzésen odatettem magam még jobban
- a vállaimra és a mellemre több hangsúlyt fektettem, így az edzéseimbe beiktattam erre az izomcsoportokra ható saját testsúlyos gyakorlatokat.

Első

2020. október 4. Akvárium klub. Reggel 07:00 BioTech USA - Just Clear International & Talent Cup & My Move Fitness Kupa

Korai kelés után rövid kávé. Azt már hallottam, hogy ne igyak sokat. Azt meg gondoltam, hogy a lapos has alapja, hogy üres. De azt is hallottam, hogy egész nap szénhidrátot kell egyek. Úgyhogy betankoltam csokis puffasztott rizsből, lekvárból. Megérkezés után várakozás az aulában, majd mérlegelés, és valami helyet szereztünk, miközben a barnítást intéztem. Nos, igen, azt sem kalkuláltam bele a kiadásokba, szóval extra költségek lettek szépen innen-onnan. Hát ez a barnítás is elég vicces dolog volt: Kis sátorba fehér ember be, alsógatya, szórópisztoly, szárítósátor, 20 perc, csoki fiú ki…. Én sem ismertem magamra, nemhogy a párom.

Ezek után csak várni kellett a „fellépésemre”. Men’s Physique kategória. Ez az a strandgatyás osztály, ahol mindenki indulhat. Belépő szintnek tökéletes. Igaz, itt vannak a legtöbben, na de egy body building Classic osztályba nevezni túlzás lenne.

Előző este megnéztem a versenykiírást (mondtam, hogy készültem a versenyre :D) és a pózokat, amit a kiírásban küldtek, elpróbáltam tükör előtt. Most a színpadra lépés előtt ezeket kicsit jobban be tudtam gyakorolni. Azért csodát nem kell várni! Annak idején a street workout is azért tetszett meg annyira, mert a zéró kézügyességem nem jelentett problémát. Ha a karom és a lábam kell együtt mozogjon, az már nehézséget okoz nekem. Sajnos ezeken a versenyeken nemcsak mozogni kell, hanem pózolni is, emellett mindennek természetesnek kell lennie. Ja és közben mosolyogni. Ez volt nekem az igazi kihívás! Az ugye magától adódik, hogy az emberek stírölik egymást. Valahogy olyan érzésem volt, hogy mindenki engem néz, hogy ez meg mit keres itt… Amikor Kata az első fotókat a színpadi szereplésem után meg akarta mutatni, mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi rá. Majd miután később megnéztem, rájöttem, hogy

A, vagy nem olyan nagyok a többiek, vagy

B, én sem vagyok ám puding, nem is lógok ki annyira a sorból, mint ahogy azt gondoltam.

(A türkiz gatyás vagyok, ha még nem ismernétek fel)

Három kategóriában indultam. Egyik a My Move online iskola házi bajnoksága, egy 176 cm alatti Mens’ Physique kategória és egy minősítő verseny. Hatodik és hatodik hely, valamint egy ezüst érem a vége. Ezüst… EZÜST!!!! Az az ezüst… Ugye már tudjátok, hogy nekem az ezüst a mumus. De most életemben először örültem az ezüstéremnek. Ha másra nem is, de erre jó volt ez a verseny. Kora délután végeztünk, és egy jó ebéd (rántott csirkemell, mákos guba) után elégedetten tértem haza, hogy folytassam a felkészülést a következő hétvégi versenyemre.

Második

2020. október 10. Thor Gym, délelőtt 10:00 Tight Hold Cup 2.
Erőnléti és Freestyle Street Workout Bajnokság

Na, ez már közelebb áll hozzám. Az egyetlen baj, hogy a versenyzők átlagéletkora 20 év. De nem is én lennék, ha nem úgy mennék oda, hogy na majd én megmutatom! Erőnléti versenyen indultam el. Sok készülés itt sem volt. Utolsó héten kicsit megnéztük a technikákat, azelőtt pedig súllyal dolgoztunk többet, nemcsak saját testsúllyal.
Egy kedves vendégem, Norbi is csatlakozott hozzám, ő 46 éves. Legalább nem én voltam a mezőny legöregebbje :D Súlypont emelkedés első szám. 65 cm. Nem rossz. Főleg a koromat és a súlyomat figyelembe véve. Egyetlen könnyebb versenyző volt csak a mezőnyben, de ő még a gyermek korosztályban indulhatna.

Második műsorszám, súllyal húzódzkodás gyűrűn, maximum súllyal 3 ismétlés. Ez már otthonosabb. 3 próba van. De ugye a nehezét az adja, hogy 3-mat kell ismételni belőle várakozás nélkül. A nyári sporttáborunkban a gyerekeknek tartott bemutatókon tolódzkodtam már úgy, hogy Kata a lábfejemen ült. +50 kg. Akkor annyi menni fog. Egy kicsi adrenalin, na meg -10 kg úszógumi, és a 60 kg plusz súly mehet is. 72 kiló mérlegelésem után 60 kilóval húzódzkodtam. Nem rossz ez sem…. Ilyen súllyal a 80-90 kilós srácok dolgoztak. Azért itt láttam az arcokon a meglepetést. Az „öreg” megmutatja… A második próbálkozást kihagytam, pihentem a harmadikra. 70 kilós súlyt összeállítottunk. És első húzás rendben ment, de a másodiknál elakadtam. Lassabban húztam, mint kellett volna, és elfogyott az erő. De akkor is van egy plusz 70 kilós húzódzkodásom. Már ezért megérte…

A tolódzkodás nem az erősségem. Habár a tricepsz anatómiailag másfélszer erősebb, mint a bicepsz (három és két fej) nálam ez másképp van, mert a húzóerőm sokkal nagyobb, mint a toló. Ez úgy mutatkozott, hogy plusz 55 kiló súllyal 3-mat tudtam tolni, de sajnos 60-ba már megakadtam, szintén a második tolódzkodásnál. De annyira küzdöttem, hogy a vállam, nyakam meg is húztam. Összességében nem rossz, de nem is a legjobb. Viszont az előző plusz 70 kg „beköszönt” mindenkinek!

Harmadik

2020. október 18. Europa Event Center, reggel 07:00 FITPARADE Blade Sport NPC Regional

Itt izgultam először. Mielőtt odaértünk volna. De gyorsan el is múlt. Nem volt rá idő, mert 09:20-kor már fellépés volt. Erre a versenyre már jobban készültem én is. Nem gondoltam, hogy elég lesz a fogyás és az edzés, de a befutó is számít. Előző este a pózokat kicsit gyakoroltam, de sajnos nem jól. A verseny pózleírásaival nem találkoztam. Igen, sajnos ez volt az, amin el is buktam. Hallgatnom kellett volna Katára, aki azt javasolta, hogy keressünk valakit, aki megtanít pózolni. Ez viszont teljesen ellentétes lett volna az én felfogásommal. Nem pózolok. De sajnos itt azt kell. El kell adnod magad, mosoly, póz, feszítés… Talán legközelebb…
Viszont Kata unokatestvére, Orsi edző, akinek köszönet az önzetlen segítségért (ahogy Roynak is a versenyforma végigviteléért!!!! ) és a szakmai tanácsnokért, az utolsó heti felkészülést leírta. Igazából két hét lenne ez az időszak, de ezt lerövidítettük 5 napra, mert későn kérdeztem meg, hogy a versenyre milyen tanácsokat tudna adni. De még nem túl későn. Így a testem kinézetén és formáján még valamennyit tudtam módosítani. Szóval a vizet kihajtottam, a zsírt lepucoltam magamról. Ahogy az egyik ifjú testépítő srác mondta: „Száraz vagy, mint az ítélet!”

Mostmár rutinosan (egy versennyel a hátam mögött) és jótanáccsal felvértezve készültem a verseny utolsó pillanataira. Barnítás, csokis puffasztott rizs, gumiszalaggal bedurrantás a színfalak mögött, 90 fekvőtámasz egyben, 0 innivaló, cukros energiaital a színpadra lépés előtt. Az eredmény is meglett: kidagadt erek, kerek izmok, fotogén test. Csak az a fránya pózolás…. Ez már nemzetközi verseny volt, nem egy külföldi versenyzővel. Kemény mezőnnyel. Ezt nehezebben viseltem. Már minden mindegy volt, csak legyen vége. Sajnos a színpadra lépés után 5 órát kellett várakozni az eredményhirdetésünkre. Ehettem volna akkor már és inni is lehetett volna, de egyiket sem kívántam. Feküdtem a matracon, beszélgettünk Katával és a szomszédos matracon fekvő hölggyel. Negyedik helyezett. Tökéletesen megfelel. Amennyit beletettem, annyit kaptam vissza. Lehetett volna jobb? Biztosan. Lehetett volna rosszabb? Az is biztos.

Összegzés

Most, hogy jobban átgondoltam a történteket azt kell mondanom, hogy többet jelentett számomra ez a három hét, mint amennyit vártam tőle. Sokat adott. Idegen emberek írnak instán vagy facebookon, hogy mennyire motiváló vagyok nekik. Vendégeim, barátaim, ismerőseim fognak kezet és őszinte lelkesedéssel gratulálnak. Régi vendégeim visszatértek és újra elkezdtek edzeni velem, nálam. Ami a tervem volt, azt elértem. Nem a helyezés a fontos, hanem az, hogy kiálltam az emberekért, a vendégeimért, a funkcionális edzésért a színpadra, és nem vallottam szégyent.

A versenyeken olyan fotók készültek rólam, amilyeneket évekkel, hónapokkal ezelőtt profi fotóssal akartam készíttetni és retusáltatni. A közösségi oldalakon nem rég még olyan személyeket követtem, akiken ma már látom, hogy külsőben sem maradok el, valamint a funkcionális edzés terén is nagyobb tapasztalattal rendelkezek náluk. 

"A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lenni. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes."
Szókratész

Úgy gondolom, hogy azt a szépséget, amit a természet adott, azt kihoztam magamból. A versenyeken olyan fotók készültek rólam, amilyenekről pár hónapja még csak álmodtam.
Minden edzésen igyekeztem kihozni magamból a maximumot, igyekeztem jobb lenni magamnál. De ezeken a versenyeken még ennél is nagyobbat léptem, edzőből versenyzővé lettem, és a fizikai határaim küszöbéig jutottam. Mindezt 44 évesen!

Sosem leszek olyan, mint egy ilyen versenyen a testépítők. Nem a gének miatt vagy azért mert feladnám. Hanem azért, mert egy versenyen az a fontos, hogy ki ér először a célba. Számomra viszont az a fontos, hogy hogyan jutok el odáig. Figyelek az útra. A tiszta, egészséges útra. De sajnos sokaknak ez másodlagos. De tudjuk, a versenysport ilyen.
Ajánlották, hogy induljak egy „naturál” versenyen. Igen, talán el is indulok. És így el is értünk a nagy kérdéshez, melyet naponta fel is teszek magamnak, amiről többen is érdeklődnek:

Folytatod?

Volt olyan versenyző, aki azt mondta, hogy egy évig készült a versenyre, és mivel gyenge helyezést ért el, ezért ő ezzel be is fejezte a versenyzést, sőt, eddig edző volt, de most abba is hagyja még az edzést is, mert nincs értelme. Ebből a szemszögből érthető. Heti 3-5 alkalommal lemegy a terembe, 3-5 sorozatban a 3-5 gyakorlatát lenyomja 5-15 ismétléssel. Unalmas lehet.

De mi van velem? Első lettem vagy utolsó? Mi a helyzet az én nézőpontomból?
A helyezés statisztikai adat, esetleg 3-4 szakértő egyéni véleménye. Az én véleményem viszont az, hogy lemegyek a terembe, megfogom a vasat és a helyezésemtől függetlenül ugyanúgy megy az egykezes húzódzkodás vagy az egykezes fekvőtámasz. Ugyanúgy 200 orosz twistet ledarálok 10 kilóval megállás nélkül. Ugyanúgy megy a mellső vagy hátsó függőmérleg vízszintesen, legalább tizenöt másodpercig. És az egészségem, a testem nem ment rá. Nem lettem kevesebb. Nem lettem egészségtelenebb. Azonban erősebb, fittebb, tapasztaltabb igen.

Annak ellenére, hogy verseny volt, amiket évtizedekig kerültem, most mégis hónapokon keresztül készültem rá, pedig a célvonal csupán 10-20 másodperc volt a színpadon.
Technikailag nem győztem, de nem is vesztettem. Mégis összességében jó emlékeket adott mind a három verseny és megfizethetetlen tapasztalatokat.

Önerőből, a fizetésemet nem fogom arra költeni, hogy egy szál rövid gatyában kiálljak barnára lekenve a zsűri és a közönség elé feszíteni, mint pók a hálóban. Hogy olyannak mutassam magam, amilyen soha nem is voltam. Hogy a sport, az edzés azon oldalát domborítsam ki, ami számomra mellékes volt, a kinézetet.
Az én világom az izzadtságszagú terem, ahol a rudak magnéziától fehérlenek, ahol a műfű kikopott a kedvenc korlátok alatt. A fitness park az otthonom, ahol a 7 év edzés alatt közel 300.000 húzódzkodást és fél millió tolódzkodást végeztem. Mert a kemény munka mindig kifizetődik.

Külön köszönet Roynak, a testedzek.blog.hu megalkotójának, aki vésőjével lefaragta rólam a felesleget, aki által sikerült „versenyzővé” válnom, az egészséges fizikai határaim közelébe jutni.

Köszönet a tnshop.hu -nak, aki a versenyeken való részvételem anyagi támogatását nyújtotta, valamint a mindennapi edzéseimhez a táplálék kiegészítők széles tárházát biztosítja.

Köszönöm Orsi Edzőnek a személyes tapasztalatokat, szakmai tanácsokat az utolsó pillanatokban, amelyekkel lecsiszolta a maradék szemcséket a nagy pillanatra. 

A legnagyobb köszönet kedvesemnek, Katának jár, aki támogatott minden döntésemben és végig kísért ezen az úton is.

Valamint köszönöm az Inside Parknak és a vendégeimnek az utóbbi három év kemény edzéseit.