Nagy örömmel rakom ki Zoli barátom legújabb vendégposztját. Ha esetleg nem tudnád, hogy ki ő, akkor kérlek olvasd el a bemutatkozó írását itt! A mostani bejegyzés apropója, hogy Zoli jött, látott és győzött! Anélkül, hogy különösebben készült volna rá, benevezett egy funkcionális erőversenyre, amit gond nélkül be is húzott. És hogy miért is tölt el ez engem mérhetetlen büszkeséggel? Mert Zoli bizonyította azt, amiről a cikkeimmel én is meg akarom győzni az olvasóimat: Ha kontrollt tudsz gyakorolni a tested felett, akkor fizikailag bármire képes lehetsz! Zoli edzőként úgy segít másokon, hogy közben velük együtt magát is trenírozza. Ő pontosan azt teszi, amiről beszél, és nála jobb példát keresni sem lehet! Ő az a személyi edző, aki nem kér többet a tanítványaitól, mint amit maga is végre tud hajtani. Ha motivációt keresel, akkor látogasd meg Zoli Instagram oldalát is, ahol 44 évesen bizonyítja azt, hogy ha az akaratod megvan, akkor a tested is követni fog, és bármire képes lehetsz!

Utálom a versenyeket. Nem születési rendellenesség miatt vagy nem is azért, mert dagi vagyok vagy voltam. Egyszerűen azért, mert gimis koromban az összes atlétikai versenyre el kellett mennem. Ahol 11 ezüst érmet szereztem és kettő bronzot. Arany sosem esett. Örökös második voltam. De ezt már egy előző posztomban meg is írtam. Nem regélek újra, csak megjegyzem, hogy sikerült megutálnom a sportversenyeket olyannyira, hogy 15 évvel később indultam el a következő versenyemen. Egy Spartan Sprint volt. Felkészültem rá, keményen futottam az 5 km-eket heti kétszer-háromszor. Aztán a versenyen 7,5 km lett az április reggeli verseny. Kihűlve, elcsigázottan értem be a célba az öt vizes akadály után, és aki várt volna rám, ő sem talált meg, elkerültük egymást. Elbotorkáltam a parkolóba és a kocsinknál összerogytam. Dideregve egy jót akartam aludni, hogy elmúljon minden.

Szóval köszönöm, de versenyből nem kérek.

Street workout és funkcionális edző lettem. Vagyok. Aztán, ahogy a mondás is tartja: „Az élet azért szép, mert bármi megtörténhet. És azért ronda, mert meg is történik.” Nálam csak annyi volt, hogy idén nyár közepén a legügyesebb diák tanítványom odaáll elém, hogy augusztus végén lesz az országos Street Workout profi hivatalos verseny, és ő el szeretne indulni. Mondom tök jó, felkészítelek, és én is ott leszek, szurkolok. Amikor az edző kolléganőmnek / tanítványomnak meséltem erről a tervről, ő is elkezdett érdeklődni. Az érdeklődése olyan intenzív lett, hogy eldöntöttük, hogy ő is elindul a versenyen.

BUG Funkcionális Erőpróba, amatőr verseny

Miután a honlapot megnéztem, kiderült, hogy lesz egy másik verseny is. Ugyanott, ugyanakkor. Erőnléti amatőr verseny. Bárkinek. Jeleztem is a vendégeimnek, hogy ha már úgyis kijönnek szurkolni a profi versenyre, akkor az amatőr részén el is indulhatnak. És igen persze, ha kell én is elindulok, és lenyomom veletek, ahogy együtt edzek veletek minden nap.

A felkészülés

Júniustól elkezdtük a felkészülést J-vel a profi versenyre. Ő a kolléganőm. Akrobatikus és erőelemek egy nőnek. Anyagot gyűjtöttünk, kitaláltuk az elemeket, hogy mik mennek, és miket mennyire kell upgrade-elni, kötéseket próbáltunk, zenét kerestünk. A napi edzések előtt, közben, után gyakoroltunk, hogy augusztus végére összeálljon a 2 perces bemutató az első országos profi versenyére.
Én ekkor már benne voltam a „diétámban”, amiről már írtam. De mivel felvetődött a lehetőség, hogy az egyik jó kötésű vendégem (Norbi) elindul a fiával az amatőr Erőpróbán, ezért és a 44 évemre való tekintettel úgy döntöttem, hogy azt a diétát sokkal komolyabban veszem, hogy ha egy ország előtt kell kiállnom, akar így vagy akar úgy, ne valljak szégyent.
És itt álljunk meg egy szóra. A verseny után Roynak megírtam az eredményem, amihez gratulált és megjegyezte, hogy írhatnék a versenyről és a felkészülésről egy bejegyzést. Uhhmmm… na itt elbizonytalanodtam. Ez lesz életem legrövidebb irománya. Ugyanis röviden fogalmazva:

Nem készültem fel a versenyre.

Ismertem a versenyszámokat. A Thor Gym szervezése által a facebook-on már kiírták a gyakorlatokat és a pontos! Kivitelezésüket. Amiért nagyon hálás vagyok. Lett is volna rá idő, hogy „gyakoroljunk”.

1. Tolódzkodás max. 2 perc
2. Plank max. idő
3. Lógás nyújtón max. idő
4. Farmer séta fiúknak +40 kg girya
5. Burpee 2 perc

Szerintem mindegyik vállalható. Persze a burpee-t, amikor meglátja az ember, azonnal újragondolja. Vendégeimnek amikor mondtam, megjegyezték, hogy a burpee miatt inkább nem indulnak, mert nehéz. Nehéz. Ja, de egy országos verseny milyen legyen? :D

Szóval nem készültem a versenyre külön. Csak edzettem, ahogy mindig tettem. Keményen és alázattal. A felkészülés így felkészítés lett. J gyakorlatsora a profi versenyre 99%os lett az utolsó napokra. Verseny előtt  2-3 héttel már tudtam, hogy indulok az amatőrök között, segíteni, húzni, tolni, szurkolni Norbinak. Norbi a jó kötésű vendégem. Majd ha kell legalább plank-et fogom vele vagy tolódzkodom, és azzal fogom motiválni. Az utolsó két héten az edzéseim állóképességi blokk volt, így mindig érintettük kicsit a verseny feladatait. Maximum fekvőtámasz vagy tabatában burpee, 20 húzódzkodás, stb….

Én azt vallom, hogy legyél univerzális. Az a leghatékonyabb. Felkészült. Bármire. Eddz mindenre. Az alapokat mindig ismételd. Csiszold, javítsd. És ezzel minden, ami azokra épül, jobb, tökéletesebb lesz vagy erősebb, könnyebben megy. Az utóbbi hetekben ez be is bizonyosodott, amikor az íjász húzódzkodást újra elővettük és a csapatban mindenkinek klasszisokkal jobban ment úgy, hogy 3-4 hónapja gyakoroltuk utoljára. Na, persze volt egy-két rávezető gyakorlat, egy két kirobbanó húzódzkodás megfűszerezve fogásváltással pl…

Aug. 29.

A nagy napra majdnem mindannyian készen álltunk. Nekem a súlyom 69.4 kg volt. És ilyen jó formában még nem éreztem magam. A vendégeim is jó erőben, felkészülve érkeztek a versenyre. Tisztelet a kivételnek persze, de sajnos az mindig van. :D

Először a profik első fordulója volt. Fiúk, lányok. Majd, amíg ők pihentek a következő fordulóra, addig az amatőr verseny első résztvevői birkóztak a nappal, a meleggel, az izzadtsággal.

A nyár legmelegebb napjának jósolták. Nem is nagyon tévedtek, másnap melegebb volt, de azért a fekete gumipályán 11:00 órakor kezdődő versenyen szépen olvadtak az emberek.
Itt megint megjegyeznék egy apró dolgot. Szeretek edzeni. És szeretem nehezíteni az edzéseket. Két kedvencem van: az egyik az anaerob környezet. Pl. amikor az utolsó edzés a teremben szellőztetés nélkül történik. Vagy edző maszkban. A másik a meleg. Nyáron vasárnaponként 11 órakor jártam street workoutoz-ni a parkokba. Imádom. Ezért furcsa nekem az, amikor valaki légkondit szeretne az edzéséhez. Izzadni jöttünk, nem? Tudom, tudom, van akinek az edzés csak szórakozás. Nekem az életem.
Szóval a remegő levegő nekem csak a kedvem hozta meg ahhoz, hogy egy jó kis edzést lenyomjunk. Eszembe sem jutott, hogy ez verseny lenne. Semmi izgalom nem volt bennem.

Nyomom úgy, ahogy az edzéseimen szoktam. Úgy csinálom a gyakorlatokat, ahogy azt elvárom a vendégeimtől. Úgy csinálom a gyakorlatokat, ahogy azt leírták. És a maximumot igyekszem kihozni magamból és a vendégeimből/barátaimból is.

Egymás után indítottak el minket. Egy versenyszám, majd két perc pihenő. Mosolyogtunk Norbival, mert én ennyi pihenőt sem szoktam adni nekik edzésen. :D Norbi előtt kezdtem, szerettem volna neki egy nyomvonalat adni.

Tolódzkodás

Maximum 2 perc, de ha lejössz, akkor vége. 41 db lett. mindet számolta a bíró. Hozzáteszem, hogy egy pontlevonást sem kaptam. Szégyen lett volna számomra. Meg is jegyezték, hogy nem kell annyira mélyre engednem magam. Ez a könnyű rész volt, de arra épp elég, hogy a váll vagy kar elfáradjon annyira, hogy a többi műsorszám már ne menjen. Az edzéseimen rendre visszatérek ehhez a gyakorlathoz ebben a formában, így kb tudtam, hogy mire számítsak. Az utóbbi fél évben 38 ment. Szerintem a napfény tett jót.

Burpee 2 perc

Ez beköszönt rendesen mindenkinek. Az előző tolódzkodás miatt a burpee-ben a fekvőtámasz nem volt olyan könnyű. De nekem a figyelmemet jobban lekötötte valami más. Ugyanis van egy gyermekkori sérülésből adódó visszatérő problémám. Guggolástól (ha kapkodok, nem figyelek oda rendesen) megfájdul a derekam. Télen favágás közben egy rossz mozdulattól úgy beállt, hogy 2 napig megmozdulni sem tudtam, nemhogy felállni az ágyból. Többek között ezért is sportolok, hogy ilyen ne fordulhasson elő. És ezért üvöltök, ha azt látom, hogy egy vendégem púpos háttal akar felemelni egy súlyt…
Szóval 2 perc alatt 30 burpee-t lenyomtam, és nagyon elégedett voltam magammal, főleg azért mert bírta a derekam.

Plank, amíg bírod

A két perc pihenő még sok is lett volna, de a burpee a combom fárasztotta le igazán. Így a 30 fokban, napon, meleg gumipadlón csak 4 és fél perc körüli időm született, pedig heti kettő „Kockahas” nevű edzést tartok a törzs erősítésére. Nem vagyok büszke erre az eredményemre �

Na ja. Meg sem izzadtam. A legtöbben izzadtságtócsát rajzoltak maguk alá. Nem is elfáradtam vagy a hasam adta volna fel. Nem is a vállam. A combom. A feladat az volt, hogy plank. Teljes test feszes, csípő billentve. Nekem a combom fárad el először. Sajnos itt is ez történt.

Norbi itt 06:20, azaz hat perc húsz másodpercig tartotta magát. (Ha azt gondolod, hogy nem sok, akkor szerda este gyere el az erőnléti edzésemre, ahol megkapod a tolódzkodás és a burpee után, és a termet is felfűtjük 32 fok fölé). Jó nyomon haladt a srác is: kihozta magából a maximumot. De az biztos, hogy ez engem is meglökött, hogy ideje jobban odatenni magam.

Lógás maximum ideig

Ezek után jött egy laza kis „nyújtózás”. Lógás nyújtón max ideig. Ezt még sosem csináltam. De 28 húzódzkodás megy egyben. Ugyanaz az elve: megmarkolom a rudat és hajrá. Majdnem két és fél perc lett ez is. A titka, hogy ne fogj újat. Azaz ahogy megmarkoltad, bárhogy is áll, ne mozgasd. Sajnos 1:30 körül megigazítottam a kezem, és aláfolyt az izzadtság. Utána azért küzdöttem, hogy minél később csússzon le a fogásom.

Farmer séta

Utolsó versenyszám a farmer séta. Itt lehetőség volt az árnyékban gyalogolni a 2 db 20 kilós kettlebellel. Ez könnyítés volt, de az nem, hogy a lógás után 2 perc pihenő volt, majd amikor az alkarod teljesen be volt állva/durranva, már golyót is ragadhattál és séta… Másnap éjjel arra ébredtem, hogy a hüvelykujjamban van izomláz, annyira szorítottam a mutató ujjamat. :D

Végeredmény

Miután lenyomtuk a saját versenyünket és kiszurkoltuk magunkat, élvezhettük a profik második és harmadik párbaját, fordulóját.

 Pihenés...

Játszadozás…

...majd eredményhirdetés.

A vége engem is meglepett. Reméltem, hogy második vagy harmadik esetleg lehetek. De ahogy kolléganőm mondta, a befektetett munka mindig megtérül.

Amikor a dobogóra felálltam, a bemondó megjegyezte, hogy a verseny legszárazabb versenyzője. Igen, ezért tényleg nagyon megdolgoztam. És Roy volt az, aki megmondta, hogy miképp csináljam pontosan. Köszönetet szeretnék neki ismét mondani ezért. És köszönet a vendégeimnek, hogy értük, velük edzhettem.

De a legnagyobb köszönet barátnőmnek jár, aki végigszurkolta/izgulta a versenyt. Minden nap ott volt velem, és kibírta a vasárnapokat, amikor a csaló napom után 40 azaz 40 óráig nem ehettem semmit… Megérte-e? Igen. Akkor is, ha nehéz volt.
Nyomot szerettem volna hagyni az első versenyemen. De a verseny hagyott bennem nyomot. 15 éves korom óta egy arany érmet szerettem volna a saját teljesítményemért.

29 évig csak magammal versenyeztem. Csak magamnál akartam jobb lenni edzésről edzésre. Jobb mint tegnap voltam. A street workout-ban megtaláltam ezt a kihívást. Nincsenek határok. Nincsenek korlátok. Azt teszed a testeddel, amire más azt mondja, hogy lehetetlen. Lemegyek edzeni akkor is, ha nincs kedvem. És sokszor nincs. De lemegyek akkor is, ha meleg van vagy hideg. Az edzésben a legnehezebb nekem a pihenőnap. Ha nincs kedvem, akkor is lemegyek, mert edzés végén mosolygok. Akkor is, ha felállni sem bírok utána. Mert ez az életem. Ez visz előre. Ez tesz boldoggá. Ez formált ilyen emberré.

Mert tisztán étkezem, de piszkosul edzek… nap, mint nap.

Kócsidi „Coachidi” Zoltán

Lábjegyzet:

Ha valaki megkérdezné, hogy milyen volt a verseny, akkor ezzel a képpel válaszolnék, amin éppen a kamerába próbáltam mosolyogni 4 perc plank után, amikor barátnőm megszólalt, hogy fel ne adjam, mert épp egy fotót készítenek rólam.

Köszönet a BUG Funkcionális Erőpróba szervezéséért a Thor Gymnek.