Elöljáróban annyit rólam, hogy azért kezdtem el edzeni, mert általános iskolásként képtelen voltam felmászni a kötélre, a többiek meg azt mondták , hogy nincsenek izmok a karomon...Szóval kezdésnek a Révay lexikonokat emelgettem otthon...:) Később júdóztam, aztán karatéztam (Shotokan) és közben folyamatosan nyomtam a fekvőtámaszokat és rendületlenül húzódzkodtam. Képessé váltam egyhuzamban 500 fekvőtámaszt lenyomni seikenen, egy kézzel felhúzni magam hatszor és közben még az állóképességem is kiváló volt. Viszont mivel csak 174 cm és 67 kg voltam, hozzám képest akkoriban mindenki hatalmasnak tűnt. Ezért 17 évesen elkezdtem egy konditerembe járni, ahol kezdtedben csupán 60 kg-t tudtam kinyomni fekve, ( Először mindenki a fekvenyomást erőlteti... ) de a 90 kg os nyomás volt az álmom. Teljesen tudatlanul, hosszú órákon át edzettünk mindennap. Ezzel sikeresen megugrottam a következő szintet, ami a 100 kg volt fekvenyomásban. Súllyal viszont csak nagyon ritkán guggoltam, mivel az egylábas guggolással és a biciklizéssel jól elvoltam. 2-3 évnyi edzés kellett ahhoz, hogy sikerüljön a 110 kg-t egyszer kinyomnom. A súlyom ekkora 72 kg-ra emelkedett. Újabb 2-3 évbe tellett mire a 130 kg is meglett. A súlyom közben csak minimálisan változott, ekkor mindössze 73,5 kg voltam. A mindennapi több órás edzéseknek hála sikerült a 140 kg-t is kinyomnom, miközben +50 kg-val tolózkodtam és ülő pozícióban, nyakból 90 kg-val nyomtam. Persze az idősebbek és nálam tapasztaltabbak mondták hogy ez sok lesz az ízületeimnek, de hát ugye az ego nagy úr! Ráadásul a fekvenyomásokat széles fogással csináltam, ami kifejezetten ártalmas a vállakra.
Akkoriban a nem versenyzők közül is nagyon sokan kokszoltak. Persze mindegyikük sokkal nagyobb és sokkalta erősebb volt nálam...Kipróbáltam tehát én is, de csak minimális mennyiséget, mert láttam, hogy a szereknek bőven vannak mellékhatásaik...Nos, kb. 2 hét múlva már ötöt nyomtam a 150 kg-ba és kettőt a 160 kg-ba. Sajnos ennél a második nyomásnál a bal bicepszem részlegesen elszakadt. A súlyom közben 75 kg lett. A sérülésből viszonylag gyorsan regenerálódtam, mivel 25 évesen ez azért még könnyen ment. :)  Azóta is tisztán edzek, bár az erőtöbblet még évekig megmaradt, mivel a 74 kg-os testsúlyommal a 120 kg-ot 4-szer, a 130 kg-ot pedig kétszer tudtam kinyomni fekve.
Fekvőtámaszokat nagyon sokáig nem csináltam. Nem is tudtam 30-40 darabnál többet egyszerre... Közben elkezdtem thai boxolni, ahol rögtön agyonvertek, agyonrúgtak. Mivel izmos voltam, így azt gondolták, hogy kemény is vagyok... Hát nem voltam! Annyira szétrúgták már a harmadik edzés alkalmával a bal combomat, hogy fél évig nem tudtam leguggolni :) A regenerálódásom után viszont még évekig űztem a thai boxot, de már máshol és kizárólag hobbiból.

A család és a munka mellett  idővel egy kicsit fellazultak az edzéseim és már csak otthon edzettem. Van  fekvenyomó padom és súlyemelő készletem, melyekhez vettem még 24 és 32 kg-os kettlebelleket is. Mivel kertes házban lakom, így amíg az időjárás engedi, addig a kertben edzek. Haverommal csináltunk egy állványt is a húzódzkodásokhoz. Első nap úgy gondoltam, hogy megpróbálom az egykezes húzódzkodást, de nem ment...A 80 kg-os testsúlyom és a kötőszöveteim rugalmatlansága miatt tovább szakítottam a már sérült bal bicepszemen és utána a jobbon is! Most már tudom, hogy a sok súlyzós edzés miatt jelentősen rövidültek az izmaim :(  (Főleg a bicepsz izmai hajlamosok erre.) Így újra egy hosszú hónapokig tartó regeráció következett. Fekve azért továbbra is nyomtam, (a 110 kg-ba 3 x 5-öt) és bár nagyon fájt a bal vállam, egyáltalán nem foglalkoztam vele....Aztán egy szép decemberi napon egy 100 kg-os bemelegítés során a bal rotátorköpenyem megadta magát...Szerencsére ott volt a haverom, aki leszedte rólam a súlyt. Állati kemény volt, de nem operáltattam meg magamat, mert láttam a baráti körben, hogya legtöbbjüknél romlott az izomfunkció. Kb 3 évig egy fekvőtámaszt sem tudtam megcsinálni :( 
Nagyjából egy éve kezdtem el ismét fekvőtámaszozni és fekvenyomni, de most már csak vállszélességű fogással. Nyakból egyáltalán nem nyomok, viszont kettlebellezek. Sajnos a 3 évnyi kihagyás miatt jelentősen veszítettem az erőmből.  :(  Alig bírom már felve kinyomni a 100 kg-ot és a 32 kg-os kettlebell használata is nehézséget okoz, pedig korábban már a 40 kg-osban gondolkodtam...A jobb kezemen 2 ujjam is eltört a kerékpáros és focis balesetek következtében, ettól pedig a fogáserősségem gyengült meg. Viszont bármilyen sérülésem is volt, mindig mozogtam valamit. Főleg fociztam a versenyszellem fenntartása miatt. A rotátorköpenyem sérüléskor a focit is abbahagytam kb. 3 hónapra.

Úgy 2-3 éve ismertem meg a street workout-ot. Elkezdtem gyakorolni a nyújtott karos gyakorlatokat, ekkor jöttem rá mennyire korlátozott is lett a mozgástartományom. A sok nyújtott kezes gyakorlat és az orosz tolódzkodás következtében egy éve a jobb karomban kialakult "golf könyök" nevű állapot, ami egy makacs sérülés és szinte mindenben gátol. Az olyan gyakorlatok végrehajtásánál, mint a felhúzás (180 kg!) és a guggolás szerencsére, nem igazán akadályoz. Jelenleg lényegében egyfajta hibrid edzést végzek. Használok súlyzókat, kettlebellt, gyűrűt és merev rudas gyakorlatokat. Ehhez jön nyáron az evezés, az úszás és a plyometrikus gyakorlatok. Közben a fiamat is sikerült megfertőznön a rendszeres edzés igényével. Egymást spannoljuk, ami nagyon fontos, mert mindig van egy kis versengés. Persze Ő sokkal ügyesebb a gyűrűn és a rúdon is. Közben persze rendszeresen focizunk a játék, a futás és a versenyzés öröme miatt. Rendszeres olvasója vagyok Roy blogjának, elolvasom a hozzászólásokat is, nagyon sokat lehet belőlük tanulni! A tanulság: a sport tiszteletre és alázatra tanít. Az egóval karöltve viszont egyszerre emelhet fel és ölhet meg. De hát ettől lesz színes és változatos az élet. Teljesítménycentrikus vagyok most is, viszont az évek múlásával megtapasztaltam, hogy divatos szóval élve, a fenntarthatóság is fontos eleme az életnek.

A mai bejegyzésnek ez itt most a vége. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel amikor azt mondom, hogy nagyszerű élmény egy ennyire elkötelezett sportember életéről olvasni. Még egyszer szeretném megköszönni Péternek a képeket és a bemutatkozó írását! Őszintén remélem, hogy mások is kedvet kapnak blogomban történő bemutatkozáshoz és Péterhez hasonlóan küdenek az edzéseikről egy rövid összefoglalót. Ne felejtsétek: Akkor leszünk egy valódi közösség, ha fel is építjük azt a közösséget. Amennyiben be szeretnél mutatkozni itt a testedzek.blog.hu-n, akkor kérlek írj egy e-mailt az oliver-s007@hotmail.com e-mail címre!

Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / és most már a TIkTok-on @royandjeansworkouts is!  

Kérlek, ha van lehetőséged támogasd a munkámat!

Legyen egy apró, vagy nagyobb adomány, amivel támogatni szeretnél, az nagyban segítene abban, hogy továbbra is minőségi tartalommal tölthessem meg a blogomat!