A testedzek.blog olvasóinak aligha kell bemutatnom Kócsidi Zoltánt. Zoli azon túl, hogy a blogom rendszeres olvasója, egy fantasztikus sportember és nagyszerű edző is. Egy leendő apuka (hatalmas gratuláció!!!!) és egy talpig úriember. És túl mindezeken egy vasakaratú harcos, aki az ötvenhez közelítve sem veszített semmit a lendületéből. Megtisztelve érzem magam, hogy ismerhetem, a barátomnak nevezhetem, sőt még a házassági tanúja is lehettem. „Igaza van Hérakleitosznak, a Perzsa Birodalomban született filozófusnak, aki a Kr. e. 5. században a csatateret megjárt emberekről írt: „Száz emberből tíznek nem is kellene ott lennie, nyolcvan csak célpont, kilencen valódi katonák, és szerencsénk van, mert ők vívják meg a csatát. Ó, de az az egy, ő a harcos…(David Goggins)”

WSWCF World Championship 2023. Riga

Tisztelt Olvasó! Lesz valami, amit a cikk olvasása közben biztosan el fogsz felejteni. Hogy mindez csak egy hétköznapi srácról szól, aki még csak nem is rendelkezik hivatásos edzői képesítéssel. Csak egy átlagos emberről, aki szereti a sportot. Nem nézni, hanem csinálni. Keményen, szeretettel és örömmel. Viszont ahogy egy kedves barátom mondta: „Ha valamit jól csinálsz, azt ne tedd ingyen!”. Ezért kezdtem el oktatni. Két másik állás mellett vágtam bele és eleinte fogalmam sem volt arról, hogy tényleg jól csinálom-e. Viszont úgy tűnik, hogy az ismerősömnek igaza volt, és tényleg elég jó vagyok. Sportolóként és edzőként is. És hogy miért fontos az, hogy én is csak egy ember vagyok? Mert nekem is fáj a derekam, van sérvem, és ha nem figyelek oda rá, akkor ropognak az ízületeim. De így is a legfontosabb célom lett, hogy példakép legyek MINDENKI számára, korra és nemre való tekintet nélkül. Hogy aki csak teheti az sportoljon, mozogjon, álljon fel a covid után és a home office kényelméből, tegye meg amit már régen meg kellett volna: sportoljon kifogások keresgélése helyett.

Előjáték

Szarka Ákos, a WSWCF magyarországi követe idén áprilisában rendezte meg  az augusztusi világbajnokság selejtezőjét, ami korábban egyébként csak a "freestyle" kategóriában létezett. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt ez az ami látványos, másrészt ezt (talán?) többen űzik, harmadrészt pedig Ákos csak az idén került erre a posztra. Az előző nagykövet nem rendezett versenyeket, helyette kijelölte azt aki a VB-n képviselhette az országot. Szóval idén a "power" kategória is megrendezésre került, ami számomra is kiemelten fontossá vált. Évek óta indulunk a versenyzőimmel az országos versenyeken, melyeket elsöprő sikerekkel zárunk. Régóta mondogatom, hogy nagyon sok tehetség eddz a kezeim között, de ők mindig csak egymást látták és olyanokat mondtak, hogy : „...,de hát te is jobb vagy nálam”, „Bálint b@meg, hogy húzódzkodik!”, „Ákosban is hogy lehet ennyi erő?”…. Hiába mondogattam hogy ők, vagyis hát mi vagyunk az ország „legjobbjai”, mert az edzőnek soha senki sem hisz. Tehát a négy versenyzőmmel felkerekedtünk és korosztályra meg súlycsoportra való tekintet nélkül elindultunk az első magyar street workout power világbajnoki selejtezőre. Ott 12 versenyző indult el összesen, akik az ország minden pontjáról érkeztek. A vezető bíró pedig az a Lelkes András volt, aki éveken keresztül képviselte Magyarországot a VB-ken a "power" kategóriában. Megjegyzem, hogy ő sokkal szigorúbban értékelt, mint a rigai bírók, de a selejtező eredményei engem igazoltak: Ákos és Bálint, a két versenyzőm első és második helyen végzett, én pedig negyedik lettem a huszonéves srácok között.

Az ezt követő időszakban a versenyfeladatok ismétlésszámainak a növelése és a fiúk technikájának a tökéletesítése lett a feladatunk. Nem mintha a srácaim nem a legprecízebb, legszorgalmasabb, legalázatosabb diákjaim lettek volna az elmúlt öt évben is, de most mégis csak egy világversenyre készültünk. Nekem egyébként ez nehezített pálya volt, mivel az Inside Parkban lévő két teremből az egyiket fel kellett újítani és persze pont azt, amelyiket minden edzésen használtunk. Az edzések viszont addig sem állhattak le. Amíg a srácok a nyári szünetüket töltötték, addig én a tüdőgyulladásos nyaralásom közepette próbáltam szponzorokat szerezni a versenyhez. Azon kívül ugyanis, hogy elnyertük az indulás jogát semmit nem kaptunk, még annyi infót sem, hogy mivel menjünk, hol szálljunk meg, vagy milyen ruhákat vigyünk magunkkal… A szponzorok meg nem jöttek, mivel egyik üdítő-, energiaital-, vagy táplálékkiegészítő cég sem látta érdemesnek, hogy bármivel is támogasson minket. Ez nem foci, nem lehet visszacsengetni zsebbe… Végül a saját vendégeim gyűjtöttek és járultak hozzá a VB-n való szereplésünkhöz.

Június végén jöttek ki a szabályok a versenyről. Innen tudtam meg, hogy nemcsak a "power", de a "strenght" kategória is meghirdetésre került a veterán korosztály számára, azaz a 35 év felettieknek. Azonnal jelentkezem a világszervezet követénél és szervezőjénél, hogy szeretnék a versenyen elindulni. Annyi kikötésük volt csupán, hogy a veteránoknak egy 2 perces videóban be kell mutatni a street workout „tudásuk”. Végül pár nap késéssel, de én is megkaptam a vezetők engedélyét. Természetesen onnantól fogva az edzéseim teljes fókusza a lehetséges versenyfeladatok tökéletesítésére és gyorsítására irányult. Sajnos még a nyár elején meghúztam a hátamat és félő volt, hogy a versenyre sem jövök majd teljesen rendbe. Szerencsére ez egyáltalán nem akadályozott és a szervezők sem a felsőtest kiaknázására mentek rá, hanem az állóképeségre.

Freestyle, Power, Strength

Gyorsan fussuk át, hogy mit is jelentenek a fenti kategóriák. A "freestyle" egy látványos és dinamikus, zenére összeállított gyakorlatsor. Nyújtó, talaj, bordásfal és a párhuzamos korlát, ahol a versenyző egy előre betanult koreográfiát ad elő. Nincsenek kötelező elemek, viszont pontozzák az elemek nehézségét, az összekötéseket, a zene és a gyakorlatok összhatását. Ez a vagány kategória. A "power" az olyan, mint a street lifting. Extra súllyal kell egyhuzamban a lehető legtöbb ismétlést végrehajtani. Idén ez a húzódzkodás és a tolódzkodás volt, valamint egy harmadik gyakorlat, a saját testsúllyal végrehajtott muscle up. Természetesen ezt is a tökéletes végrehajtással (feszes törzs, nyújtott lábak, billentett csipő, stb…) kérték. Ebben a számban indultak el a srácok. Ez volt az izom kategória. A "strength" pedig az, amit senki sem szeret. Ehhez a szervezők a versenyszabályzatban meghatároztak 15 alapgyakorlatot, olyanokat, mint a húzódzkodás, a tolódzkodás, a muscle up, a pisztoly guggolás, a dobozra ugrás vagy a burpee. Ezekből a gyakorlatokból kaptunk egy listát a versenyt megelőző napon, hogy pontosan melyik gyakorlatokból milyen sorrendben és hány daraboot kell majd végrehajtanunk. Ez volt a „kilóganyelvem” kategória. Ebben indultam el én is.

A utolsó simítások

Az augusztus 22-26. között megrendezett verseny első napja a "freestyle" versenyzők regisztrációjával és kvalifikációjával indult. Mi kedden foglaltuk el a szállásunkat, szerda este regisztráltunk. Mérlegeltek minket, majd egy eligazításon átbeszéltük a gyakorlatokat, mind a "power", mind a "strenght" kategóriában. Én megkaptam a másnapi kvalifikációs futamom elvárásait, a srácoknak pedig a húzódzkodás és a tolódzkodás volt programjuk csütörtökön, péntekre maradt a muscle up.

Maga a verseny egy roppant hangulatos disco clubban volt megrendezve. Rendkívül izgalmas volt azok között az eszközök között sétálni, melyeket eddig csak videókon láthattunk. Hatalmas élmény volt a világ legjobbjaival élőben találkozni, csendben nézni és csodálni őket, lassan felfogni, hogy most már mi is közéjük tartozunk. Mindemellett kötelességemnek éreztem, hogy a hazai szurkolókkal (család, barátok, ismerősök, és a VENDÉGEIM) interneten tartsam a kapcsolatot, értesítsem őket és közben képeket és videókat küldjek nekik. A két srácot pedig mentálisan kellett összetartanom, miközben a saját gyakorlataimra is ki kellett dolgoznom egy stratégiát:

5 muscle up, 10 tolódzkodás, 15 húzódzkodás, 20 burpee (négyütemű fekvőtámasz), 20 lábfej érintés a rúdhoz, 25 db 70 cm-es dobozra ugrás, 30 fekvőtámasz.

Elsőre nem tűnik túl veszélyesnek, de a 20 burpee és a 25 db 70 cm-es dobozra történő ugrás a lábemeléses betéttel együtt elég finomnak ígérkezett. És ez csak rosszabb lett a versenyen…

A verseny

Másnap. A kevés és rossz minőségű alvás után délelőtt 11-re kellett elkészülnöm. Ekkor a "strength" kategóriával indult a kvalifikációs kör, azon belül is a veterán korosztály rajtolt el elsőként. Időben megjelenés, BCAA, glutamin és karnitin rendben elfogyasztva, ami után jöhetett egy 30 perces bemelegítés. Egyszerre két eszközön két versenyző, egymás ellen dolgozva. A győztes 1 pontot kap, a vesztes 2-t. Másnap a végső körben ugyanez. Aki kevesebb pontot ér el, az a győztes. Elkezdődött az izgalmas rész. Az ellenfelem egy 37 éves szerb férfi. Barátságos, bár meglehetősen izgága. Igazából fejben már előre összeraktam az egész gyakorlatsort, aminek a végrehajtását olyan 6 perc körüli időre tippeltem. A burpee-ig le sem kell majd jönnöm az eszközről, amivel értékes időt nyerek. A legnehezebb feladat a 70 cm-es dobozra való ugrás lesz. Biztos voltam benne, hogy a 170 centis magasságommal nem ez lesz az erősségem. Pici csúszás volt a rendezők részéről, de legalább megfelelően bemelegítve vártuk, hogy szólítsanak minket. Miután kimondták a nevem, onnantól letisztult bennem minden és csak a feladatsor maradt előttem. Két bíró és egy főbíró figyelte minden mozdulatunkat, majd a végén átnézték újra, hogy minden rendben ment-e.

Felkészülni, rajt!

Ezen sorok írása közben is azon gondolkozom, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, miközben abszolút tisztában vagyok azzal, hogy semmit. Mindent megterveztem, semmit sem kapkodtam el, és a teljes tudásomat beletettem a gyakorlatokba.

Az 5 db. belerúgás nélküli muscle up sima ügy, hiszen ez is része a napi edzésrutinomnak. Bemelegítésnek is megfelelő. (Megjegyzem, előző nap a szerb srác megkérdezte tőlem, hogy nekem megy-e a muscle up, és az igenlő válaszom után eléggé meglepetten nézett rám.) Következett a 10 db tolódzkodás mellérintéssel a rúdon, majd lejövetel nélkül a 15 db húzódzkodás. 12-ig jutok, amikor először nagy levegőt kell vennem. A gyakorlat végénél nagyjából 50 másodpercnél járhatok.
Leugrok és a műsorvezető meglepetésére rögtön elkezdem a 20 burpee-t. Ellenfelem ekkor még a húzódzkodásokkal küzd. A saját tempómban haladva egyben nyomom le a 20 burpee-t, majd egy kicsit pihenek a lábemelések előtt. Erőből végzem, nem hagyom a lábam hátra csapódni, hiszen az a derékfájás melegágya. Na meg persze úgy kétszer annyi ideig is tart a végrehajtás, miközben a fogáserő is sokat gyengül. A 12-ik ismétlés után kell egy kis pihenő, ellenfelem még csak ekkor végzett a burpeek-kel. Ő crossfit-es, akinek minden mozdulata lendületből indul. Én maradok annál amit 10 éve csinálok, igyekszem a gyakorlatokat tökéletes technikával végrehajtani. Másképpen ha akarnám se menne. Az ezerszer ismételt mozdulatok már beleégtek a testembe.
Aztán eljön a legkeményebb rész:  25 darab felugrás egy 70 cm-es dobozra. 3 perc 04 másodpercnél járunk. Mondhatod, hogy ez nem kihívás, de ekkor én már 3 perce nyomtam megállás nélkül a teljes testes sorozatokat.

Szerencsére megvan az eredménye a milliószor végrehajtott tabatáknak: hiába van az ellenfelemnek egy évtizednyi előnye, hiába a lendületes crossfit-tes „fércmunka”, még mindig én vezetek.

(Mindenképpen kitérnék arra, hogy a street workout-ot és a crossfit-et szigorúan meg kell különböztetni egymástól. A vendégeimnek is mindig mondom, hogy a street workout úgy viszonyul a crossfithez, mint a kung-fu a kick-boxhoz. Az egyik harcművészet, a másik küzdősport. Az egyikben az utat nézik, ahol majd valamikor célba érnek, a másikban pedig csak a cél a fontos. A street workout jelképezi számomra a harcművészetet. Én a vendégeimnek is úgy tanítom a muscle up-ot, hogy ne akarják azt mindenáron „megcsinálni”! Csak egyetlen cél legyen: minél magasabbra húzódzkodni!)

Ennél a feladatnál kezdtem el megtörni. Bár még folyamatosan mozogtam, de az izmaim már savasodtak. (Szigorúan teli talppal kellett a dobozra érkezni, nem lóghatott le 1 cm-t sem a sarok, és a dobozon teljesen fel is kellett állni.) A szívem minden dobbanásával azt kívántam, hogy érjen már véget ez a pokoli gyakorlat. Tudtam, hogy a fekvőtámaszoknál nem kell majd a lábaimat használnom, mégis egy örökkévalóságnak tűnt mire odaértem. A doboz egyszerűen túl magas volt a számomra, ezért minden visszalépés maga volt az agónia. Megpróbáltam a másik lábbal való lelépést, de ekkor meg majdnem hanyatt estem. Gyorsítani akartam, mert hallottam, ahogyan az ellenfelemet bíztatták és tudtam, hogy valószínűleg már beért. Lassan el is hagyott. A bíró azért próbált ösztönözni, de ez már csak annyira volt elég, hogy ne adjam fel. Az erőm végére értem. Korábban is fordult már elő hogy hányingerig, szédülésig vagy ájulásig hajtottam magam, csak ez most a világbajnokságon történt. A szerb előbb fejezi be az ugrálást, viszont ő csak 24-et csinált… Nem adom fel, de nagyon érzem, hogy már 47 éves vagyok. Az otthoni edzőteremben a tapasztalat és a rutin ugyan legyőzte a fiatalokat, de itt ahol a világ legjobbjai vannak, az a plusz 10 év már komoly hátrány. Végzek és elkezdem a 30 fekvőtámaszt. Kaptam egy párnát, amit mellkassal kellett megérintenem a lenti ponton és ahonnan a teljesen nyújtott karú tartásig kellett kitolnom magam. Piszok nehéz. Hiába ez az utolsó gyakorlat, az izmaim már egyszerűen nem működnek. Meghalni is könnyebb lenne, mint folytatni, de be KELL fejeznem. Amikor megvan, rácsapok a dobozra.

Vége. Elönti a testem az endorfin és a "kell" szót felváltja a fejemben a "megcsináltam". Túléltem, legyen bármennyi is a szintidőm. (Egyébként 5:46 helyett 6:26 lett. Ennyit számít a 10 év. Vagy a majdnem tökéletes kivitelezés? Mindegy, csak pihenhessek, mert ez sokkal durvább volt, mint ahogy arra számítottam…)

Pump up the Power

Kellett pár perc, mire sikerült összeszednem magam. Ekkor a srácok már javában melegítettek, mert lassan ők következtek. Az extra súlyos húzódzkodás lesz az első feladatuk, majd 1 óra pihenő után jöhet a tolódzkodás. A gyakorlások és a selejtező alatt 12-13 db volt a legjobb teljesítményük, de legalább még egy plusz ismétlésre szükségük lenne ahhoz, hogy tényleg boldogok legyünk. (Megjegyzés: 80 kg volt a súlyhatáruk. Ákos 62.5 kg-mal mérlegelt, Bálint 75 kg körül. Volt azonban egy olyan srác, aki előző nap még a középkategóriában volt, de a versenyre egy 79.9 kg-os mérlegeléssel már a könnyebb kategóriába került...)

Ákosnak 16, Bálintnak 11 ismétlést sikerült végrehajtania, amiből végül 13 és 10 db-ot adtak meg a bírók. Nem gondolom, hogy ez megállná a helyét, mert messze ők végezték a legszabályosabban a gyakorlatokat. Sajnos a 10 db ismétlés Bálintnak nagyon rossz hangulatot eredményezett, ami teljesen érthető volt. Jóval nehezebb dolguk volt a tolódzkodásnál, ami sajnos nem a fő versenyszámuk. Bődületes számok születtek a többi versenyző részéről: 30-40 közötti ismétlésszámok, amik pumpálásnak sem mentek volna el, nemhogy tolódzkodásoknak. Később volt olyan is, akiknek 32 ismétlést vontak le a 38-ból, mert feszes törzset nyomokban sem tartalmazott a gyakorlata. 14 és 18 db tolódzkodás volt a minimum cél a fiúktól, amiből végül 17 ismétlés lett mindkettőjüknél. Ebből Ákosnak 17 db-ot, Bálintnak 15 db-ot ítéltek szabályosnak a bírók.

Ákos egykedvűen, Bálint pedig enyhe csalódottsággal tért nyugovóra. A bírók által elfogadott darabszámokat chat-en kaptuk meg aznap este 11 óra körül, így a srácoknak nem volt túl pihentető az éjszakájuk. Nekem éjfél előtt jött meg a másnapi programom, amit talán jobb lett volna ha el sem olvasok. Életem első olyan gyakorlatsora volt, amire félelemmel néztem.

A nagy finálé

Nekem a második forduló, a fiúknak a muscle up maradt a következő napra. Meg persze az otthoni szurkolótáborral való kapcsolattartás, mivel nagyjából 60 vendégem szurkolt nekünk és szorított értünk ugyanolyan vagy talán még nagyobb erővel, mintha a magyar vízilabda válogatott játszott volna. Hiszen ez is egy világbajnokság, csak nem egy a médiából ismert csapatért kellett szorítani, hanem azokért a fiatal férfiakért, akikkel együtt eddzenek nap mint nap, valamint az edzőjükért, akit végre láthattak ugyanúgy küzdeni és elfáradni, ahogyan azt ő is megköveteli az edzésein.

Folyamatosan kaptuk a sok bíztatást és a pozitív visszajelzéseket, hogy támogatnak minket és hogy mennyire büszkék ránk. A délelőtt folyaman beszéltem feleségemmel is, aki segített rendet tenni a fejemben, mivel a verseny első napja sokkhatásként ért, a második nap pedig még durvábbnak ígérkezett. Végül a helyére kerültek a dolgok és azt tettem, amit másnak is javasoltam volna. "Ne gondolkodj, csak csináld!"

Lássuk tehát, hogy mi volt az program, amitől 10 év edzés után még én is aggódtam:

- 10-szer ismételve: 1 db húzódzkodás + 1 db feszes testű muscle up (egyben, pihenő nélkül kell a két gyakorlatot végrehajtani, csak úgy számolják egynek a bírók)
- 40 db pisztoly guggolás váltott lábbal
- 20 db lábnyitás párhuzamos korlát felett
- 30 db tolódzkodás párhuzamos korláton
- 30 db 70 cm es dobozra ugrás
- 5 db feszes testű muscle up;

Aki szokott pisztoly guggolásokat csinálni az tudja, hogy milyen fárasztó ebből a 40 ismétlés és hogy mennyire sok időt is vesz az igénybe a végrehajtása.  Azután pedig még dobozra kellene ugrálni… A többi viszont nem lesz kihívás. Volt egy olyan érzésem, hogy aki a gyakorlatsort írta, az maga még soha nem nyomta le. Pokoli kemény lesz, amire mindössze 8 percet adtak. Biztos voltam benne, hogy nem mindenki fogja befejezni. De hát mivel mégiscsak egy világbajnokságon vagyunk, így nyerjen a legjobb.
Kevesebb feszültséggel és sokkal felszabadultabban indultam neki az egésznek. Ugyanúgy odarakom majd magam, mint az edzéseken és megmutatom, hogy milyen az amikor az edző is dolgozik. Aztán meglátjuk, hogy a felkészültségem mire lesz elég. Azért a második napra már mindenki tisztában volt vele, hogy ez a 47 éves, erősen borostás, őszes fazon nem tombolán nyerte a belepőjét. Amikor felkonferáltak minket már óriási volt a hangzavar és a nyüzsgés. Biztosra vehető volt, hogy egy jó kis csatát láthat majd a közönség. A szervezők idén indították el először a veterán kategóriát, így örültek hogy ilyen komoly összecsapások lettek benne. Mindkét versenynap eredményét tekintve, korosztály- és súlycsoport határok nélkül ,az eredményem alapján a középmezőnyben voltam. Volt olyan, akinél 15 évvel voltam idősebb és voltak olyanok is akiktől 15 kilóval voltam nehezebb vagy éppen könnyebb.

A legkeményebb edzésem

Ismét egyszerre lépek porondra a szerb fickóval. Kimondják a neveinket, mindketten megjelenünk a kivetítőn. Innen már nincs visszaút. Bevonulunk az arénába. Minden milliméterre pontosan van elrendezve. Utolsó eligazításokat kapjuk a bíróktól. Fejben újra átveszem a gyakorlatokat, bár tudom hogy a fáradtságtól valószínűleg azt sem fogom tudni hol járok. Hajrá! Egy húzás, egy muscle up. Ha a ritmus jó, akkor a test simán emelkedik. Ha viszont kapkodsz és rángatod a tested vagy éppen nem engeded ki teljesen magad, akkor a mozdulat beragad, a lendület visszaránt, a tested pedig mázsásnak fog tűnni. De számomra ez sima ügy. Az ellenfelem viszont keményen küzd vele.

A korábbinál összeszedettebbnek éreztem magam, ezért oda tudtam figyelni a szurkolókra is, sőt néha még egy „mosoly” is belefért a részemről. Az előző napi rutinom is működött, így újra én uraltam az összecsapásunkat. Egészen a dobozra ugrásig vezettem, ahová szinte azonos időben érkeztünk. A dobozról visszalépés helyett most leszökkentem, ami kevesebb energiát igényelt. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem adhatom fel. Küzdenem kell magamért, a feleségemért, az edzőteremért, a versenyzőimért és a vendégeimért. A barátaim és az ismerőseim ugyan élőben követtek, viszont ki tudja hányan fogják még akár évek múlva is visszanézni az eseményt. A legjobb formámat kellett hoznom. Az utolsó gyakorlat következett. Még egy muscle up, és még egy, aztán lejár az időnk. Óriási csatát vívtunk a szerb sráccal, végig fej-fej mellett haladtunk. Viszont vele ellentétben én igyekeztem a gyakorlatokat tökéletes formában végrehajtani, úgy ahogyan azt oktatom és ahogy évek óta csinálom.

Vége. Nincs más hátra, mint megköszönni az élvezetes csatát az ellenfelemnek.

Ha lesz rá alkalmad, nézd majd meg felvételről az összecsapást. Láthatod majd ahogy odajött hozzám gratulálni a verseny szervezője, hogy elmondja mekkora küzdelem volt és mennyire szépen csináltam a muscle up-ot.

És a fiúk?

Az ő utolsó számuk a saját testsúlyos muscle up volt, amit teljesen feszített testtartában kellett végrehajtani. 50 cm-re a rúd előtt volt egy tábla, amit nem volt szabad lábbal megérinteni, felfele menet pedig a lábfej nem mehetett a tábla fölé. A kart a teljesen ki kellett nyújtani. Legfeljebb 3 másodperc pihenés volt engedélyezett, de közben szigorúan támaszban kellett tartani a testet, nem lehetett hason pihengetni. Ákosnak itt 16, Bálintnak 14 darab volt a cél ahhoz, hogy ne harapjam le a fejüket. Ákosnak végül 21 mozdulatából 18-at, Bálintnak 20 ismétléséből 16-ot adtak meg.

És, hogy ezek a számok végül mire voltak elegek?

A srácok már javában pihentek, miközben a freestyleosok döntője még zajlott. Késő délutánig kellett várnunk a díjátadásra. Bár a dobogóra egyik srác sem tudott felállni, viszont Ákos világrekord darabszámot hajtott végre muscle up-ból! Az egész mezőnyben a második legtöbb muscle up-ot pedig a másik „fiam”, Bálint hajtotta végre 16 ismétléssel.

Mindezek alapján az hiszem, hogy nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a muscle up oktatásában a világ legjobbja lehetek. Tegyük hozzá, hogy nem mellesleg 12-13 darab strict muscle upot azért jómagam is  bármikor „kiköhögök”.

Végül pedig a veterán korcsoportban és az összevont súlycsoportban 47 évesen, a "strength" kategóriában a WSWCF Világszervezet Világbajnokságán, 2023-ban Kócsidi Zoltán, azaz én állhattam a dobogó 3. fokára.

Nagyszerű pillanat volt a végén elbúcsúzni egymástól és meglepve tapasztalni, hogy a versenyzők, a szervezők, a bírók és az ismerősök is odajöttek hozzám gratulálni és az elismerésüket kifejezni.

Összegzésem:

Célom volt, hogy megmutassam az országnak, hogy milyen komoly edzéseket végzünk itt az Inside Parkban és hogy mennyire jók a sportolóim. Emellett szerettem volna elérni, hogy a vendégeim is átértékeljék a saját teljesítményüket, hiszen nehéz úgy önbizalmat önteni beléjük, hogy közben a világ legjobbaival eddzenek egyszerre. Fontos az egészséges fejlődéshez, hogy önmagunknál akarjunk jobbak lennünk, ne pedig másokhoz viszonyítva! Nem utolsó sorban pedig szemléltetni akartam a kétkedőknek, hogy amit tanítok az működik.

A kor csupán azt jelzi, hogy hányszor kerülted meg a Napot, az edzéseidre és annak minőségére nem lehet kifogás.

Kócsidi „Coachidi” Zoltán

Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!  Amennyiben szeretnél bemutatkozni itt a testedzek.blog.hu-n, akkor kérlek írj egy e-mailt az oliver-s007@hotmail.com e-mail címre!