2025. júl 25.

OMAD (One Meal A Day - Napi Egy Étkezés) 2.

írta: Royaliver
OMAD  (One Meal A Day - Napi Egy Étkezés) 2.

Kalóriaszámlálás

  forrás: health.harvard.edu

Őszintén próbálok már semmin nem meglepődni, de újra meg újra beleszaladok olyan dolgokba, melyektől csak forgatom a fejem, mint a Travolta a Ponyvaregényben. Ott van például az orvosok vitaminokkal kapcsolatos hozzáállása, ami lényegében annyi, hogy "Szedjed gyökér ha akarod, haszna úgysem lesz." Persze, értem én, hogy manapság Dunát lehet rekeszteni az olcsó, rosszul felszívódó és egyenesen hitvány minőségű vitaminkészítményekkel, de ez leginkább a gyártók és a forgalmazók bűne, nem a vitaminoké! A másik véglet meg az a tábor, aki szerint a nagy dózisú vitamin szedése mellett majd jól leszáradnak a heréid és talán még némi rákocska is beköszönhet. Azt a betyárját! Vajon ezek a szakértők miért nem kérdőjelezik meg az oltásokat, a kemót, a koleszterin- és vérnyomáscsökkentőket? Biztosan azért, mert azok olyan állatira egészségesek... nem tudhatom. A vitaminokkal kapcsolatban pedig csak annyit mondok: ha aktívan, de stresszesen éled az életed, akkor ne itt spórolj. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek, mint a levegő. Étrendi ajánlásoktól függetlenül. Viszont, ha nem vagy biokémikus, akkor ne magad rakd össze, hanem válaszd inkább ki egy megbízható cég speciálisan összerakott készítményét (ilyen lehet pl. dr. Lenkeinek a szupererős vitaminja vagy az Animal Pak).
Na, és akkor az milyen már amikor a vitamin-tagadó doktor rezzenéstelen arccal elmagyarázza, hogy a böjti állapotot kisérő autófágia (az a zseniális folyamat, amikor a szervezeted lebontja és újrahasznosítja a sérült, felesleges vagy elhalt sejtelemeket) egyáltalán nem hasznos. NA, MOST MI VAN? Mert például egy rákos betegnek még akár ronthat is az autofágia az állapotán. Jah... Haverom kérdezte, hogy ha egy ember sejtszinten hibátlanul működik, akkor mi a francért kapna rákot.

 

A legkeményebb mélyütés: A Kalóriamentalitás  


Amikor az internet aktuális edző-guruja olyan ökörségekkel eteti a követőit, hogy az aszpartámos / cukros kóla fogyasztása semmilyen problémát nem jelent, ha annak a kalóriatartalma belefér a napi keretedbe, akkor azért az már tényleg minden határon túlmegy. Ezen felbuzdulva persze a gondolkodásból felmentettek gyilkolják is magukat keményen a mindenféle élelmiszeripari hulladékokkal, aztán meg megy a nagy sírás-rívás, amikor a negyvenes éveikre 4-5 gyógyszer adja meg a napi alaphangot, vagy a lakcímkártyájukon átírják a tartózkodási helyet az onkológiára. Ha meg esetleg még mindig kétségeid lennének, akkor ez a TikTok-os agysebész el is magyarázza neked, hogy mekkora idióta vagy és közben zsebkalkulátorral bizonyítja be még az azbesztről is, hogy az gond nélkül fogyasztható. (Nyugalom…nyugalom…szuuuu-szaaa…)

Nézd! Szerinted a múlt század elejének a testépítői – akiknek a testalkata máig az aranystandard –számolták az elfogyasztott kalóriákat? (…vagy bárki más a mostani időszakot megelőző 3 milliárd évben…) Hát kurvára nem. Nézd csak meg a képeket Steve Reeves-ről vagy Reg Park-ról, akik anno a görög istenekére hajazó testalkattal rendelkeztek. Kőkemény izomzat, nulla zsír mellett. Szerinted ők az aszpartámos kólát nyakalták a pizza mellé, aztán átszámolták a kalória-keretüket? Meg a jó francokat! Az étrendjükben nem szerepelt más, mint sok minőségi hús, zsír, tojás, friss zöldségek és gyümölcsök. Nem nézték a csomagolások hátulját, nem hisztiztek a makrókon. Mégsem volt kövér egyikük sem. Miért? Mert a hormonjaik nem voltak szétbombázva a mesterséges szarokkal, a folyamatos stresszel és az éjszakai kékfénnyel. Az étkezésük természetesen támogatta a tesztoszterontermelést, az inzulinérzékenységet, és a növekedési hormont. Nem a kalória, hanem a minőségi élelmiszer volt a titkuk…

Building the Ideal Body: Steve Reeves Inspired Workout Program

forrás: muscleandstrength.com

Ma egy átlagos 25 éves férfi tesztoszteronszintje olyan, mint egy 67 éves nyugdíjasé volt az 1970-es években! És ez nem vélemény, ez adat. Hogy mi okozza? A műanyagokból szivárgó xenoösztrogének, az örök stressz (kortizol, ami a tesztoszteron gyilkosa), a szegényes alvás, a napfény hiánya, a műkaják, és persze a folyamatos ülő életmód. Ez a hormonális csőd vezet oda, hogy nem megy le a has, az energiaszint padlózik és az élet  egy leeresztett gumiabroncshoz hasonlít. A kalóriaszámolás pedig végképp nem oldja meg azt, ha valaki hormonálisan egy nyugger szintjére került.

 

A kalória-tévút

Habár lehet helye és módja az élelmiszerek kalóriatartalmának a figyelembe vételének, de a nagy többségnek abszolút semmi szüksége nincs erre. Sajnos szomorú igazság az, emberek túlnyomó részének fogalma nincs a táplálkozásról és amit tudnak még az sem igaz. A kalóriának, mint fogalomnak eleve semmi köze a táplálkozáshoz. A kalória csupán az energia mértékegysége, az a hőmennyiség, amely 1 gramm víz hőmérsékletét 1 °C-kal emeli meg. És ennyi. A 1970-es évekig a kutya nem is foglalkozott az élelmiszerek kalóriaértékével. Miért is tették volna? Hiszen alapvetően egy baromság. Ilyen erővel elkezdhetnéd zabálni a hungarocell táblát vagy az üveggyapotot is, persze szigorúan odafigyelve arra, hogy ne lépd túl a napi 2000 cal-t. Lehet, hogy ez most kicsit sarkítottnak tűnik a számodra, de ez az igazság. Egészen addig nem is jutott eszébe senkinek a kalóriák számát a táplálkozáshoz kötni, amíg elő nem jött egy táplálkozástudományi professzor, egy bizonyos Mark Haubb. Komoly sajtónyilvánosság mellett a saját példáján akarta bizonyítani a kalória-elmélete helyességét, amit máig a Twinkie-diéta néven emlegetnek. (A Twinkie egy agyoncukrozott töltött-fánkszerű édesség, aminek az egészségtelen mivolta minden amerikai számára nyilvánvaló.) A jó doktor azzal szerette volna bizonyítani az elméletét, hogy még egy ennyire hízlaló „étel” fogyasztása mellett is képes lefogyni.

forrás: istockphoto.com

És az az igazság, hogy valóban le is fogyott, méghozzá elég rendesen. És ezzel meg is született a kalória-számlálás diadalmenete, amivel a mai napig rommá szivatja a jónépet a dietetikusok és az úgynevezett „fitness-szakértők" garmada. Arról sajnos már sokkal kevesebb szó esik, hogy a Twinkie-diéta eredménye jóval árnyaltabb volt, mint arról a közvélemény tájékoztatva lett. Először is Haubb professzor a maga 35%-os testzsír arányával tényleg annyira el volt hízva, hogy még ettől az ótvar lisztes cukros szeméttől is fogyott. Viszont még a masszív fogyása után is 20 % felett maradt a testzsírszázaléka, ami azért valljuk be, hogy fényévekre van az ideálistól. És ez valahogy azóta sem szúrja senkinek a szemét, meg az sem, hogy dr. Haubb fogyása ezen a ponton végleg megállt. Valójában ez a sikerként propagáld történet egy erőteljes kudarc volt, mégis ez lett a fogyásra vágyók egyik vesszőparipája. Máig sokakban gyökerezik az a tévhit, hogy a fogyás egyszerű matematika: testzsír = bevitt kalória - elégetett kalória. Ez az idejétmúlt tanács, hogy heti 3500 kalória elhagyása egy kiló fogyást jelent, még mindig szentírásnak számít. Pedig ahogy fentebb is írtam, az egész kalória-számolgatás nem több, mint egy nettó átverés. Az ideális súly elérése és fenntartása nem egyenletek megfejtéséről, hanem tudatos döntésekről, az étel minőségéről és az egészséges életmód kialakításáról szól.

 

 A Hormonális Feltámadás: 

Folyamatosan azt hallom, hogy manapság azért kövér mindenki, mert állati lusta és nem képes tartani az alacsony zsír- és kalóriaértékű diétát. Baromság. Az életben még ennyi edzőterembe járó ember nem volt, mégis (az edzések és a diéták ellenére is) szinte kizárólag csöcsös-beles férfiakat látok mindenhol. És a legtöbben ugyanazt is mantrázzák: „ Harminc éves koromig minden rendben volt, aztán egyszer csak elkezdtem hízni.” Ilyenkor aztán jönnek a profi szakmai tanácsok a még keményebb edzésekről a még az alacsonyabb kalóriákkal. És valahogy senki nem érti, hogy miért nem működik mindez.
Ahogy egyre mélyebre ástam magam az egészség és a test működésének titkaiba, egy dolog kristálytisztán lecsapódott bennem: mindig a hormonok uralják a pályát. Éppen ezért gondoltam azt, hogy összeszedem mindazt amit a hormonális egészség szempontjából érdemes tudni az étkezéssel kapcsolatban.
Az alapigazság az, hogy ha visszaszerzed az irányítást a hormonjaid felett, az életed minősége robbanásszerűen megugrik. Ebben a folyamatban lehet az egyik legfontosabb kezdő lépes az OMAD (One Meal A Day – Naponta Egy Étkezés) bevezetése és a ketózis anyagcsere állapotának a kialakítása. Ahogy az előző részben is olvashattad, ez az étkezési metódus nagyon rövid időn belül képes felpörgetni a növekedési hormont és a tesztoszteront, melyek alapvető fontosságúak egy egészséges férfi számára és amivel a tested azonnal elkezd zsírt égetni és izmot építeni. De azért ez sem ennyire egyszerű, a téma pedig folytatásért kiált! Éppen ezért jövök vissza még több, valóban működő és hasznos tanáccsal a táplálkozással kapcsolatban, amelyek segítségével Te is elérheted a kívánt alakodat. Addig is olvasd el az OMAD témakör bevezető cikkét! A komment szekció meg továbbra is nagyon üres srácok! Lehet nyugodtan hozzászólni a témákhoz!

Ha tetszett és hasznosnak találod a bejegyzéseimet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!  

Kérlek, ha van lehetőséged támogasd a munkámat!

Legyen egy apró, vagy nagyobb adomány, amivel támogatni szeretnél, az nagyban segítene abban, hogy továbbra is minőségi tartalommal tölthessem meg a blogomat!

Amennyiben támogatnál, kérlek írj egy e-mailt a következő címre
oliver-s007@hotmail.com

Szólj hozzá