forrás: verywellmind.com

Egy nagyon hangos világban élünk. Miközben a gondolataimat próbálom gépelni, hallom a szomszédban az üvöltöző házaspárt, a fagyis kocsi zenéjét és eljut hozzám egy mélyen dübörgő rock muzsika is a szomszédos garázssorról. Manapság a munkába siető gépjárművezők szinte odafigyelés nélkül, háttérzajként hallgatják a rádióból szellemeskedni próbáló beszélgetős trash-műsorokat. Igénylik a háttérzajt. A távolsági buszon ülve meg azt látom, hogy minden egyes ember füléből vezeték lóg ki, miközben fel sem néznek a telefonjukból. A híreknek nevezett központosított agymosás meg bemocskolja a tudatunkat, miközben civilizált emberekből dühöngő állatokká aljasít minket. Ordítozunk, veszekszünk, érvelünk a belénk táplált programoknak megfelelően. Egyszerűen elfelejtettük már, hogy milyen is a csend és milyen érték figyelni és hallgatni.

forrás: factbuds.com

A kijárási korlátozások bevezetése sokak számára lett egy végzetes intézkedés, mert az önmagukkal történő összezárás során sokan egyszerűen öngyilkossággal reagáltak. Látom reggelente a pénztárnál sorban állók türelmetlenségét, miközben kiabálnak a telefonjukba, mérgesek az előttük állóra és haragszanak az egész világra. Látom a kocogókat, a felkarjukra csatolt fülükbe bömbölő telefonnal, amivel futás közben szívják magukba a zajt. De ugyanezt a helyzetet láttam anno az edzőtermekben is. Mert kell a zaj! Lassan ott tartunk, hogy a legtöbben edzeni is csak edzőzenével képesek. Zajra van szükségük, miközben önmaguk is zajosak, mert elveszettnek és magányosnak érzik magukat a csendben. És igen. Sokszor a leghangosabbak a legelveszettebbek.

forrás: hoax-slayer.net

Meg kell értened azt, ahogy a cukor egy addiktív drog a testednek, úgy a zaj hasonlóképpen működik az elméd számára. Persze nem várom azt, hogy ezt rögtön elfogadd! Sőt azt talán még nehezebb elfogadni, hogy amikor csendben vagy és nem kapsz külső ingereket, akkor az elméd generálja számodra a zajt. Mivel az iskolában már a kezdetektől fogva arra kondicionáltak, hogy folyamatosan használd az elméd és "ne bambulj", így az elméd a hosszú évek alatt jól meg is tanulta, hogy mi a dolga. Arra lett az elméd programozva, hogy folyamatosan feladatokat oldjon meg. Megállás nélkül, állandóan. A legtöbben pontosan ezért nem bírják jól a magányt, a külső csendet. Ilyenkor az aktívan pörgő elméjükkel kell megküzdeniük, ami képtelen nyugodt és tétlen maradni. A soha meg nem nyugvó elme meg egy lőporos hordó, egy időzített bomba. A folyamatosan dolgozó elme egyszerűen csak szívja a test energiáját, úgy mint egy rövidre zárt akkumulátor. Hogyan is érzékelhetnéd a világot a maga nagyszerűségében, amikor az elméd ellen küzdesz? Amikor a gondolatok zápora elállítja a tudatod fókuszát és a múltban rekedsz vagy éppen egy még nem létező jövőben kalandozol?

forrás: brockwayservices.com

Három könnyen elsajátítható módszert osztok meg Veled az elme lecsendesítésére, de előtte még egy hasznos jó tanács: Bocsáss meg! Bocsáss meg mindenkinek, aki korábban szemét volt Veled. Tudom, hogy ez így elsőre egy vallási hablatynak tűnik, de ennél jobbat nem is igazán tudsz tenni a lelki egészségedért és a tudatodért. Emelkedj felül a gyűlölet minden formáján! Amikor gyűlölsz, akkor azzal valójában magadnak ártasz. Olyankor a gyűlöletedet önmagad ellen is használod. A gyűlölet egy méreg, ami alattomos módon fertőz és betegít meg. Mikor elengeded, az olyan mintha egy nehéz kőtől szabadultál volna meg. Azzal, hogy megbocsátasz másoknak, valójában magadnak bocsátasz meg.

forrás: ustmorealive.com

1. Meditáció: Valójában mindhárom tanácsom egyfajta meditatív tanács lesz a maga módján, mégis mind más. Mi is a meditáció? Alapvetően egy ellazult fizikai állapotban történő abszolút nyugalom keresése. A mindennapi gondjainkat hátrahagyva kilépünk egy másik valóságba, ami persze nagyon is jelen lesz. Végrehajthatod ezt ülve is, de talán a legjobb fekve meditálni. Miért? A válasz egyszerű a kérdésre, mert fekve tudsz a leginkább ellazulni. 
Bár nagyon sokféle meditációs technika létezik, én arról írnék, amit magam is használok. Az én meditációm a légzésem figyelésével kezdődik. Próbálom a teljesen figyelmemet a légzésemre fordítani, miközben azt tudatosan lassítom. Kizárólag orrból lélegzek és azt is felszínesen. Könnyen be, hosszú szünet és könnyen ki. Kerülöm a mély lélegzeteket. Amikor megvan a légzésem ritmusa, elkezdem a figyelmemet a testemre irányítani. Először csak egy lábujjamra. Minden figyelmemet egy lábujjamra. Próbálom figyelni a benne áramló vért és körülötte lévő hőmérsékletet. Aztán mindezt lassan kiterjesztem a lábfejemre, a lábamra, majd a teljes testemre. Nem gondolkodok. Nem agyalok. Csak érzékelek. Sok mindentől függ, hogy mennyire vagy képes az adott pillanatban MINDENRE figyelni, mégsem gondolkodni. Érdemes sokat gyakorolni és elérni, hogy adott pillanatban az összes érzékszervedtől kapott információt egyszerre legyél képes érzékelni!

forrás: shape.com

2. Hidegterápia. Talán ez a legegyszerűbb módszer. Állj be a hideg zuhany alá és ÉREZD a hideget. A hideg zuhany annyira sokkolóan intenzív tud lenni, hogy a tudatod rögtön kitisztul és tűélessé válik a használata közben. A hideg zuhany 1-2 perc alatt tud annyit érted tenni, mint egy jó lélekdoktor hónapok alatt. Írtam már róla korábban, ha érdekel olvasd el újra. Bár az egyszerűsége kétségbevonhatatlan, ennek ellenére komoly veszélyt tud jelenteni egy erre felkészületlen szívnek és keringési rendszernek. Én magam már csak beállok a zuhany alá és rögtön csapatom is a fejemre. TE még ne így csináld! Lassan kezdj a végtagok hűtésével, majd a derék körüli részekkel. Amikor már kezdesz ráérezni, jöhet a mellkas, majd a fej. Ha nagyon remegnél, azonnal hagyd abba. Pár hét alatt tökéletesen hozzá lehet szokni, de siettetni soha nem szabad!

forrás: futbol.asia

3. Fókuszálás az edzésre: Ez egy teljesen eltérő módja a meditációnak, ami alapjában véve mégsem különbözik céljában az előzőekben felsoroltaktól. Fókuszálj a testedre edzés közben. Ha futsz, semmi másra ne koncentrálj, mint a mozgásban lévő tested izmaira. Érezz mindent, ami a testeddel történik! Ha emelsz, a mozdulat előtt feszítsd meg a tested minden egyes izmát. Pavel Tsatsouline ezt a test felkeményítésének nevezte. A lábujjtól a marokig egyenként minden izmot kapcsolj be, feszítsd meg őket és legyél is mindennek a tudatában. Próbáld ezt az agy-izom kapcsolatot a maximumra fejleszteni. Ez egyébként bármely erőgyakorlatnál működik a fekvőtámasztól a felhúzásig. Ráadásul az egymással összhangban maximumon dolgozó teljes izomrendszer segíteni fogja a testedet az aktuális feladattal való tökéletes megbirkózásban is.
Koncentrálj a mozgásra! Személyes kedvenc meditációm, amikor fejben előre összerakok egy mozgási feladatsort és azt próbálom végrehajtani a maximális fókusszal. Semmi más dolgom nincs ilyenkor, mint gyakorlatilag kívülről figyelni önmagamat, azt ahogy a testem végrehajtja a programot. Ennél kifejezetten az jó, ha nincs benne mindenhol maximális erő, és a test hullámoztatja az energiáit a mozgásláncban résztvevő izomcsoportok között. Itt már fontos, hogy ismerd a testedet és maga a mozgássor már alaposan be legyen gyakorolva. Ez lehet talajgyakorlatok sora, de lehet akár rúdon vagy gyűrűn végzett feladatsor is. De ide tudom sorolni az árnyékboxot vagy a zsákolást is. Egyfajta koreografált táncként hajtod végre a már korábban megtanult ütés- és rúgáskombinációkat. Higgy nekem: Senki nem gondolkodik a lakbére hátralékán, amíg a zsákot üti.

forrás: blackmores.com

Rövid utószó a blogomhoz. Sok minden történik jelenleg az életemben és már nem vagyok benne annyira biztos, hogy akarom-e ezt a blogolást folytatni. Volt idő, amikor nagyon éreztem a felém áramló szeretetet és bár voltak csendesebb időszakok is, de mostanában már csak a negatív hangok csapnak fel. Egyszerűen számomra egy nyűggé vált ez az egész blogolás. Mondanivalóm még lenne bőven, csak már nem biztos, hogy le is akarom azokat írni. Mindig is örültem, hogy lassan kialakult egy olvasótáborom, akiknek beszélhettem az egészségről, a sportról és a mozgás szeretetéről, de nem akarom ezt mindenáron folytatni. Büszke voltam a visszajelzéseitekre és az elért eredményeitekre és azok bizony engem is motiváltak. De útközben valami félrement és nagyon lehet, hogy ez a mostani itt az utolsó bejegyzésem, a blogom hattyúdala. Nem döntöttem el ezt még magamban teljes mértékben, de most azt érzem hogy igen, ez ennyi volt. Természetesen nem az edzést hagyom abba és nem az egészséges életre való törekedést, csak a továbbiakban már nem osztom meg itt Veletek a gondolataimat. Amennyiben már nem találjátok itt a blogom korábbi bejegyzéseit, akkor tudjátok, hogy azokat én töröltem, önszántamból. Köszönöm, hogy eddig velem voltatok, mindnyájatoknak jó egészséget kívánok!

Őszinte barátotok, Roy.