forrás: ng.24.hu

Életünk döntések hosszú sora, hasonlatosan egy sakk játszmához. A szemünk előtt zajló események alapján  hozunk döntéseket, melyekért tartjuk a hátunkat és vállaljuk a felelősséget. Van hogy csupán egy lépést látunk előre, és van hogy az egész játszmát. És bizony van, hogy amit látunk, az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mióta túlestem a covidon és az ujjam is úgy, ahogy összeforrt ( ami egy rosszul kivitelezett ugrás után történt. Remélem olvastad az előző bejegyzéseimet!), nagyon sok időm volt gondolkodni. Volt időm számot vetni a történtekkel és bizony volt időm levonni belőle a következtetéseket is.

forrás: scientificamerican.com

Lassan egy hónappal ezelőtt történt a szomorú balesetem az ujjammal. Az ugrást követő többszörös törést egy ideig egyszerűn képtelen voltam feldolgozni magamban. Folyamatosan járt az agyam: "Miért velem történt ez?" "Hogy történhetett meg velem ez egyáltalán?" "Lehet, hogy a komoly edzések ideje véget ért számomra?"
Meg aztán kaptam is az ívet az ismerősöktől, barátoktól: "Idős vagy már Te ehhez..." " Miért nem jársz inkább egy jó edzőterembe?" "Csak magadnak köszönheted..." .
Az rendben van, hogy beszólogatnak. Nem is vettem egyiket sem magamra. Ma egyébként is egy olyan a világban élünk, ahol ténylegesen fel van erősítve az emberekben a rosszindulat. Fura módon minden kifordult a sarkából és a többség sajnos könnyebben reflektál a negatív dolgokra, a jók helyett. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyban köszönhető a politikának és a kiváltképpen a médiának. Nem kell ezzel különösebben foglalkozni. Ahogy a fiatalon elhunyt ausztrál testépítő srác, Zyzz monda: " A gyűlölködők mindig gyűlölködők maradnak."  

forrás: sites.google.com/site/zyzzsite

Viszont a saját gondolatai elől senki nem menekülhet. És sem, Te sem. Az önvád pedig képes bárki önbecsülését aláásni. Persze ahogy tisztult a köd a fejemről kezdtem rájönni, hogy feleslegesen ostorozom magamat. Nem nyomorodtam meg és semmi olyan nem történt ami pár hét alatt ne gyógyulna meg. Ráadásul az élet két gyerekkori barátomat is elém sodorta, akikhez képest az én sérülésem nem volt több egy fenékparton kialakult viszkető pattanásnál. Még javában viseltem az ujjamon a rögzítő lemezt amikor belefutottam az egyikükbe. Nyújtja felém a kezét a kézfogáshoz, mire én mutatom neki, hogy sajnos ez most nekem nem megy... Erre ő mutatja a jobb kezét, amin hiányzott a kisujja. "Már öt éve így van."-mondja nekem "Munka közben a szalagfűrész elvitte, de már teljesen megszoktam".  Pár nappal később futottam bele egy másik haveromba. Őt sem láttam már hosszú ideje. Jön felém, köszön és látom, hogy az egyik szeme le van csukva. "Mi a fene történt veled?" - kérdezem - "Egy évvel ezelőtt munka közben egy kis mész csöppent a szemembe. Mire az orvos látta, már megvakultam."
Mindkét srác sérülése nagyságrendekkel komolyabb volt az enyémnél, ráadásul az övék már biztosan nem fog változni, miközben én már szinte teljesen magam mögött hagytam a sérülésemet. Azonban ami a nagy dolog, hogy mindketten feldolgozták a történteket és megtanultak vele együtt élni, miközben én már temettem magam egy semmiségért... Ők megértették, amit én csak próbálok: Csak azon izgasd magad, amit meg tudsz változtatni! A többivel ne is foglalkozz! Viszont minden nap egy új lehetőség, élj vele! 

forrás: couplesinstitutecounseling.com

Covid: Most itt erősen a magánvéleményemet írom le. Nem akarlak semmiről meggyőzni, ezt nem ezért teszem. Nem akarok vitát gerjeszteni, nem akarok senkivel sem kötekedni, és főleg nem akarok itt egy komment háborút indítani. Az égvilágon senkiről nem érdekel, hogy beoltatta-e magát, vagy sem. A legkevésbé pedig a komment trollok félinformációkból összerakott propaganda szerű okoskodásaira vagyok kíváncsi. Egyszerűen csak leírom, hogy én mit gondolok, és teszem mindezt úgy, hogy én aztán tényleg be lettem darálva a betegség által.

forrás: inc.com

Mindenek előtt ezzel az átkozott betegséggel kapcsolatban igazából csak egy dologban lehetünk igazán biztosak. Mégpedig abban, hogy kurvára semmi nem biztos a jelen helyzettel kapcsolatban és nagyjából szart sem tudunk az egészről. Nagyon jól fogalmazta meg a többség tudását, a " A világ a színfalak mögött" című könyv:

Ön ezt tudja.
Onnan tudja, hogy mondták önnek, hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná.
Ha másképpen mondják, másképpen tudja.
És ha mást mondanak, mást tud.
Így megy ez; ilyen egyszerű, és ennyire nincs köze a valósághoz.

És ha már a " A világ a színfalak mögött"-et hoztam fel, akkor idéznék még egyet belőle:

A lényeg az, hogy ön összetéveszti a közleményeket és a tényeket. Nevezzük bár vallási fanatizmusnak vagy vakbizalomnak azt, ahogyan ön a médiát kezeli, a lényeg, hogy a média a félrevezetés és a manipuláció legfőbb eszköze. És ne feledje: nem csak a tévé és az újságok alkotják a médiát.

Szóval ha azt gondolod, hogy a reklámokban dörgedező kopasz mentős, meg a celeb-virológusok a valóságot tárják eléd, akkor ezt talán gondold át újra. Honnan is tudhatnák pont ők az igazat? Nem akarom egyébként én kétségbe vonni senki állítását, de pont ők azok akik 3-4 havonta változtatják a véleményüket és sokszor még egymásnak is ellent mondanak. Persze vágom én! "Mert a védőoltás működik." A USA-ban is már a negyedik emlékeztető oltásnál tartanak, csakhogy még jobban működjön. Izrael meg már világelső az átoltottságban, de minta nem igazán akarna arrafelé sem csökkenni  a halálesetek száma. Nézd! Ez tényleg nem az én dolgom. Gondolom a majd kapnak újabb, meg még újabb dózis vakcinákat és majd faszán minden helyre fog jönni. Tuti, hogy így lesz!

forrás: healthtalk.unchealthcare.org

Aztán az sem teljesen egyértelmű számomra, hogy ha egy ilyen halálos a vírus pusztít, akkor miért nem akarják sokan hogy megmentsék őket? Miért hagyják ott a szakmájukat ezrével pont az orvosok, az ápolók, a mentősök, de már a rendőrségnél is hasonló elvándorlási hullám várható oltás a kötelezővé tétele után. Érthetetlen! Hát nem akarják, hogy megmentsék őket? Nézd! Ez sem az én dolgom! Sőt, baromira nem az! Amikor meg az a kancsal virológus azt mondja a hírekben, hogy szinte csak az oltatlanok halnak meg covid által, akkor ezt vajon miért nem támasztja alá a kormány semmilyen valós statisztikával? Azt mondják, idézem, "Erről nem készül statisztika". Mi van??? Pedig szerintem sokakat megnyugtatna, ha számszerűsítenék a covidban elhunytak oltottsági adatait. Engem biztosan...

forrás: hotcore.info

De valamiért a hivatalos csatornákon túl meg százezrek számolnak be fényképekkel és videókkal is megerősítve az oltás után jelentkező különböző mellékhatásokról. És egészen durva dolgok is előkerülnek a hirtelen-, a semmiből kialakuló daganatoktól kezdve egészen a pár hét alatt bekövetkező halálig. Nézd! Tudod! Ezek pláne nem az én dolgaim! Különben is, lehet hogy az összes ilyen károsult csak hazudik. És bár sokan meglepően hasonló tüneteket hazudnak, közben még (tutira megtévesztésként) egészségügyi tanácsokért is könyörögnek az oltás károsult facebook csoportokban. Hogy mik vannak??!!! Most szólj hozzá...

(A képeket az egyik oltás-károsult csoportból "kölcsönöztem", természetesen a rajtuk szereplők teljes anonimitásával.)

Persze, mint feljebb írtam nem tudhatjuk, hogy mi az igazság. Tutira nem. Egyikünk sem sejtheti. Lehet, hogy tényleg csak az oltás működik (meg Magyarország) és ez az utolsó reményünk, aki meg nem oltat, az mind halálnak halálával fog meghalni. De azért hadd mondjak még valamit zárásként, így két héttel az Covid 19 átvészelése után. Én nem voltam beoltva, és biztosan nem is leszek. Pont. (Ez azért már tutira az én dolgom!) Volt tíz kemény napom, ami már most is csak egy rossz emléknek tűnik. Minden nap egyre erősebb és erősebb vagyok és nem igazán aggódok a hosszútávú hatások miatt sem. Nem is akarom, hogy bárki megmentsen. Működik az immunrendszerem és így hogy átestem a betegségen, kialakult a természetes védettségem is. Ugyan még nem tért vissza az erőm, de ez szintén az én dolgom. Azért ne aggódj, mert az is teljesen vissza fog.  Életünk döntések hosszú sora, hasonlatosan egy sakk játszmához. A szemünk előtt zajló események alapján hozunk döntéseket, melyekért tartjuk a hátunkat és vállaljuk a felelősséget. Min változtattam volna, ha előre tudom, hogy mivel jár ez a betegség? Talán csak azon, hogy amikor a napsütéses időszak már eltűnt, emeltem volna még egy kicsit a bevitt  D vitamin mennyiségén, de igazából semmi máson. Tudtam, hogy egyszer majd valamikor találkozni fogok a betegséggel de mindig is biztos voltam abban, hogy legyőzöm. Mert erős vagyok és a testem működik.
Hidd el én mindenkit sajnálok aki belehalt a covid fertőzésbe. Ugyanakkor mindenki mást is sajnálok, aki rákban vész el, cukorbetegségben vagy egyéb civilizációs nyavalyában. Mindenkit sajnálok, de valahol mindnyájan felelősek vagyunk magunkért, a sorsunkért. És bár biztosan senki sem tudhatja, hogyan hat majd rá amikor találkozik a vírussal, de bizony azt sem hogy az oltás mit vált majd ki nála a jövőben. Döntenünk kell, és vállalnunk kell érte a felelősséget... Érdekességképpen hagynék itt minden hátsó szándék nélkül egy videót.  Ha van húsz perced érdemes végignézni, csak hogy táguljon a látóköröd. Mert ugye egyáltalán nem biztos, hogy egy pillanatra is láttuk a valódi igazságot ...

Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!  

Kérlek, ha van lehetőséged támogasd a munkámat!

Legyen egy apró, vagy nagyobb adomány, amivel támogatni szeretnél az nagyban segítene abban, hogy továbbra is minőségi tartalommal tölthessem meg a blogomat, továbbá hogy létrehozhassak egy mindenki számára jobban átlátható webes felületet, egy testedzéssel és egészséggel foglalkozó honlapot.