forrrás: clotheswallgrass.top

Rosszul indult a kedd délutáni edzésem. A tornatermet a gimnázium vezetősége ugyanis odaadta a helyi karatékáknak, így most sajnos az ő edzésük pont arra az időre esik amikor én is ott mozogtam és amiről rohadtul elfelejtettek előre szólni nekem. Szóval már csak a helyszínen derült ki, hogy aznapi edzésem nemhogy csak rövidebb lesz, de egy oltári büdös tornateremben is kell majd az egészet végrehajtanom. Pontosan tudom, hogy az élet a nem az ideális körülményekről szól. De akkor és ott egyszerűen hagyni kellett volna az egészet a faszba és simán haza kellett volna sétálni. Van úgy, hogy egy leosztás egészen egyszerűen vesztes és a legoptimálisabb játék a lapok bedobása. Nos, én nem ezt tettem. Kihúzgáltam a szőnyegeket a helyükre és elkezdtem bemelegíteni. Az épületbe lépés első percétől volt egy megmagyarázhatatlan rossz érzésem. A bemelegítés sem volt már az igazi, de akkor még nem látszott, hogy mi is jön majd. Eszembe se jutott, hogy itt ma egy komoly sérülés lehet. 

Amikor nyerő szériában vagy, sosem gondolsz a vesztésre.
(Revolver)

Ideges voltam és dekoncentrált. Felmentem a gyűrűre. Ez stimmt. L-tartás, mucle-up, kézállás. Tudod szeretem a gyűrűt. Odafent mindig kitisztul a fejem. Eltűnnek a kérdések és csak a lényeg a marad. Az erő, az elegancia és a tiszta mozgás öröme. Lassan kezdett megjönni az önbizalmam is. 

Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, amit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és mentes minden ambíciótól, gátlástól és félelemtől.
(A békés harcos útja)

A balesetem a talajgyakorlatoknál történt. Mint írtam, aznap már az indulásnál nagyon rossz érzésem volt. Ezért az ugrásokat is inkább a vastag szivacson hajtottam végre. Pedig ez nem volt más, csak puszta gyávaság. Ha bízok magamban, akkor a vékony szivacs is pont megfelelt volna, ha meg nem akkor nem is lett volna szabad megpróbálnom bonyolultabb mozdulatokat. Én mégis megtettem. Kézenátfordulást hajtottam végre előre, majd hátra. A vékony szivacsnál nem lett volna semmi gond, de ebbe a vastagba mélyen belesüllyedtem az ugrásnál. Miközben a tenyereim a szivacsba süppedtek, az ujjaim már nem tudtak, így azok egyszerűn visszahajoltak. Az üvöltésemen keresztül is hallottam a törések hangját...

Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva.
(A békés harcos útja)

Egy darabig csak ültem és próbáltam felfogni a felfoghatatlant. "Ezt elb@sztad Roy...Qurvára elb@sztad..." Egy óra múlva már így nézett ki az ujjam.

Estére már nagyon rosszul éreztem magam. Lázat mértem és hőemelkedésem volt. Akkor már tudtam, hogy itt a probléma sokkal súlyosabb egy törésnél. Rossz hangulat, gyengeség és láz. Haver ez vagy influenza, vagy covid!!! Másnap sebészet. Ott nem ért nagy meglepetés.

 Megkaptam a rögzítő sínt is...

Előző bejegyzésemben írtam egy kis bónusz részt, hogy mit tennék ha egy komoly légúti fertőzés tüneteit érzékelném magamon. Hát most érzékeltem. Még csak gyengén, csak távolról, de a hőemelkedésnél már tudtam, hogy kettő-, talán még három napom van, mire teljesen lever majd a betegség. Azonnal szabit vettem ki és elbarikádoztam magamat otthon az ágyamban. Kedd délelőtt ettem utoljára, nem is terveztem a következő napokban. Tisztában voltam vele, hogy...

A harc nem halasztható el, csak késleltethető az ellenséged javára.
Niccolo Machiavelli

Szerdai testhőmérséklet. 38,1 °C. Ugyan bébi! Ez még nem TE vagy... Ne várass légyszi!

Csütörtök: 38,5°C. Közeledik, közeledik már a rohadék...

Péntek: 39,2°C. Megjött. Keményen, ahogy kell. Ekkor már három napja nem ettem, közben pedig extra dózisú vitamint toltam, hogy csökkentsem az esetleges későbbi légzőszervi károkat. Készen álltam a harcra. Vasárnap már nem éreztem szagokat, tehát nyilvánvaló vált, hogy mi rántott be...

Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg.
(A békés harcos útja)

 A következő hetet teljesen végig feküdtem és csak a rákövetkező hét szerdáján keltem először fel az ágyból. Láz már nincs. Betegségnek nyoma sem maradt. Rendesen legyengültem, a testsúlyomnak pedig mintegy tíz százalékát veszítettem el a bő két hét alatt. Nem akarom elbagatellizálni ezt betegséget, mert ez most tényleg olyan kemény volt, mint a kád széle. Korábban nem találkoztam még hasonlóval, így ez most elsőre rendesen megfogott. Viszont az első perctől tudtam, hogy egy test ami rendesen fel van vitaminozva az pár nap alatt képes győzedelmeskedni felette. Mondjon bárki bármit is... Természetesen az ágynyugalom, az inhalálás és a sok folyadék kritikus fontosságú.

Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.
(A békés harcos útja)

Túl vagyok a vírusfertőzésen és a jövő héten leveszik a kezemről ezt a fránya rögzítést is. Érzek ugyan némi szomorúságot, főleg amikor a Instás edzővideóimat nézem, de nem vagyok elkeseredve. Bár több évnyi munkát sikeresen nulláztam egyetlen rosszul kivitelezett ugrással, de mindez nem igazából számít. Tudod miért? Mert jövő héten elkezdem újra az edzéseket és rövidesen csúcsformába is hozom magam.

A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.
(A békés harcos útja)

Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!  

Kérlek, ha van lehetőséged támogasd a munkámat!

Legyen egy apró, vagy nagyobb adomány, amivel támogatni szeretnél az nagyban segítene abban, hogy továbbra is minőségi tartalommal tölthessem meg a blogomat, továbbá hogy létrehozhassak egy mindenki számára jobban átlátható webes felületet, egy testedzéssel és egészséggel foglalkozó honlapot.