forrás: mensjournal.com

Őszinte leszek. Nem igazán szeretem visszaolvasni az írásaimat. Sokszor vagyok úgy, hogy beugrik valami, amit fontosnak érzek megosztani másokkal az edzéssel vagy az egészséggel kapcsolatban, aztán mikor leülök a gép elé, hogy szavakká alakítsam, a végeredmény már más lesz, mint a szándék volt. Vedd azért figyelembe, hogy egy blognak erősen végesek a keretei. Mert mit is szeretnék? Hatni másokra! Hatni Rád! Hogy állj fel és mozdulj meg! Hogy tisztában legyél azzal, hogy az izomzatod, mint egy sportkocsi motorja epedve várja, hogy megkapja a maga terhelését. Hogy lépj túl a kereteiden! Mert az is tényleg állati szép, ha lejársz kocogni vagy teniszezni, de ez így még nem izomterhelés. Az is szép, ha rendszeresen lejársz  a helyi edzőterembe tologatni a csillogó gépeket, de az meg nem kimondottan mozgás. Nézz túl a választott sportodon! Törekedj arra, hogy a tested egyensúlyba kerüljön! Fejleszd a fizikumodat! Legyél gyors! Legyél erős! Legyél állóképes! Mert a tested erre lett megalkotva. Hogy szolgáljon téged. És fog is, ha jól bánsz vele.

forrás: friandedeseries.canalblog.com

Csakhogy én nem vagyok pszichológus. Sokszor érzem azt, hogy az írásaimmal nem érek célba! Aki elvan a kocogással és jól szórakozik a fallabdával, az valószínűleg soha nem fog majd egy kettlebellel edzeni. Ugyan miért is tenné? Hiszen a bellekkel edzeni maga a tömény rémálom! Láttam jó képességű srácokat 30-35 perc után összeomlani és hányni, annyira kikészítette őket a folyamatos dinamikus terhelés. Ráadásul jó néhányszor le is szakad majd a bőr a tenyeredről, mire olyanná válik mint a csizmatalp. Ezzel motiváljalak?! Láttam az erdei emelkedőn sprintelés után, az ösvényen falfehéren visszatámolygó fiatalokat, akik aztán soha többé nem edzettek velem. Ezzel vegyelek rá az intenzitásra?

forrás: gfycat.com

Tavaly nyáron összefutottam a gyerekkori legjobb barátommal a helyi edzőparkban. Sok betegségen van túl, most nem is foglalkoztatja az edzés. Van két gyönyörű kislánya, beindult az üzlete és boldog, hogy este egy pohár italt leguríthat a családja körében. Szinte nem ismertem meg az arcát. Mintha évtizedekkel idősebb lett volna nálam. Őt mivel motiváljam? Miközben beszélgettünk és a vasakon lógtunk, odajött hozzánk két középkorú hölgy és megkérdezték, hogy hol van az edzőpark? Tényleg úgy meglepődtem, hogy majdnem leestem a húzódzkodó rúdról. Álltak a közepén és nem látták magát az edzőparkot!!! "Itt mit lehet mozgatni?" - jött az őszinte kérdés. "Hát a testünket." - feleltem. Azzal a lendülettel el is sétáltak. Őket sem én fogom motiválni.

forrás: hu.pinterest.com

A kommentelők között mindig van valaki, aki ha mást olvas tőlem, mint amit ő maga csinál, akkor rögtön támad és győzköd a saját igazáról. "Minek kézen állni? Attól még senki nem élt tovább." Erre mit lehet felelni? Elmagyarázhatom neki, hogy az agyban lévő ereket kitisztítja a fordított tartás, hogy a szív erősödik, mert visszafelé pumpál, fejlődik az egyensúlyérzék, hogy a rotátorköpeny és a gerinc természetes módon megerősödik. De aki nem akar kézen állni, az nem is fog. Hisz a kocogás is tisztítja az ereket...
Akivel pedig megutáltatták gyerekkorában a tornaeszközöket, annak hiába is ecsetelem a kötélmászást vagy a bordásfalat, nyilván nem lesz nyitott az általam végzett edzésekre.

forrás: giphy.com

Akiknek meg amúgy is olyan módon jár az agyuk, mint az enyém, azok meg nem nagyon igénylik az én motivációmat. Akkor mégis kinek írok? Még a legendás Muhhamad Ali is azt nyilatkozta, hogy az edzései minden percét utálta, de szükséges volt a sikereihez. És legyünk őszinték: Ki nem sz@rja le, hogy én lassan a negyvenes éveim közepe fele haladva is még mindig ugyanazzal a lendülettel végzem az edzéseimet? Hiszen akiket ismertem és szerettem, akikkel együtt kezdtem mozogni, azok mára halottak, betegek vagy kiégtek a mindennapi rutinjukban. És igen, a legtöbben hátuk közepére kívánják a tanácsaimat, tornászgyűrűstől, fekvőtámaszostól. Gyerekkoromban viszont beégett egy idézet az agyamba: "Ha egyet megmentesz az elveszettek közül, egy világot mentesz meg!" Ha csak egyvalaki azért kezd el edzeni, mert én elmondom, hogy a kor nem több egy kib@szott számnál és hogy a gyorsaság, a lendület, az erő megszerezhető, fejleszthető és sokáig megtartható, akkor van értelme ennek a blognak. Ha a Te agyad is elkezd az enyém mintájára járni, akkor már megérte. Mert amúgy tényleg csak az időmet rabolom...

forrás: gifimage.net