forrás: sambeukeboom.tumblr.com

Mindig rengeteg ötlet kavarog a fejemben, hogy miről is lehetne egy újabb bejegyzést írnom. Folyamatosan keresem is a blogomhoz illő témákat. Azt is látom hogy van egy szűk és lelkes olvasótáborom, akik hozzám hasonlóan szemlélik a világot a testedzéssel, az étkezéssel és úgy általában az egészséggel és az egészséges élettel kapcsolatban, és nem  feltétlenül "kajálják" be a főáramú média által közvetített, hosszútávon nyilvánvalóan működésképtelen tanácsokat. És én nem, továbbra sem azért vagyok itt hogy bárkit bármiről meggyőzzek. Az nem az én dolgom. Ha propagandára vágysz, akkor nézd a köztévét és tartsd be a WHO irányelveit. Bár a rákkal, a cukorbetegséggel, a megemelkedett vérnyomással továbbra sem tudnak mit kezdeni, de tanácsaik nyilván vannak. Én továbbra is "csupán" elhozom az egészséggel kapcsolatos általam megismert legújabb kutatásokat és megosztom veletek a sporttal, az edzéssel és a mozgással kapcsolatos gondolataimat és természetesen magát az edzéseimet is. Szóval sok ötletem van amiről a jövőben szeretnék írni, de a mostanin nem nagyon kellett agyalnom. Mert a covid 19 és egy többszörös ujjtörés után pár héttel újra elkezdem a testedzést. És mivel a blogomnak amúgy is az a neve, hogy "testedzek.blog.hu" , igy tehát egészen kézenfekvő dolog volt, hogy miről is kell most írnom. Ugyanis "ROY IS BACK BABY!!! ROY IS BACK!"

forrás: tenor.com

Az utolsó komoly edzésemet mintegy másfél hónapja, október elején végeztem. Azóta majdnem teljesen leálltam. Bár pár nappal az ágynyugalom után már nyomtam egy 2 kilométernyi kocogást a buszomhoz és hétvégenként lógtam lógtam is kicsit itthon a nyújtón, de alapvetően csak pihentem. A covid betegség alatt a súlyomból is komolyan veszítettem, éppen ezért az étkezésemben visszatértem az úgynevezett "vegyes táplálkozásra", azért hogy könnyítsem az emésztésemet és a hasnyálmirigyet munkára fogva a testem újra raktározzon. Hát mit mondjak, raktározott is rendesen. Az elmúlt három hét alatt a korábbi acélkemény fizikumom lazán átalakult egy nyamvadt apu-testté. Úgyhogy most szépen visszakanyarodok a ketózis irányába és könnyed búcsút veszek a főzelékektől, a zabtól, a rizstől és persze a pocaktól. És nem egészen négy héttel a 'halálos" betegség átvészelése után újra harcra kész vagyok, mint Crank aki tudod "Halott volt, de aztán jobban lett.".

Érdekes kérdés magának az testedzésnek a meghatározása. Ennél a fogalomnál van a legnagyobb káosz a fejekben (és itt is szokták sokan abbahagyni a blogom olvasását is). A kérdés megválaszolásánál személy szerint egyszerűen túllépnék a versenysporton és sportolókon. Ők más kaszt. A versenysportok világának ugyanis nagyjából annyi köze van az egészséges testhez, mint a politikusoknak az igazság bármilyen formájához. Tehát nem is  foglalkoznék velük a továbbiakban.
De mint tudod alapvetően én itt a blogomban MINDIG az egészségről és az egészséges testről beszélek, és ha a testedzés kerül szóba akkor annak minden esetben a mozgásról kell szólnia. Minden más csak parasztvakítás. Az eszközök, a kiegészítők, a termek, az edzők, egyszóval minden. A mozgás pedig nem választás kérdése, hiszen itt annyira alapvető és magától értetődő dologról van szó, mint az alvás, vagy a légzés. Csak mára a hobbisport lassan elveszítette az egészséges test megőrzésének alapvetően jó irányát. Az egész átalakult valami önimádati, tükörben feszengős és magamutogatós izom-fétis kultusszá. A többiek pedig akik jellemzően a túrázók, a kocogók meg a hétvégi focisták, akik talán még csak célokat sem tűznek ki maguk elé, ők egyszerűen csak egy mozgalmas hobbiként vagy egyfajta kiútként tekintenek az élet szürkeségéből, az igazi kihívásokat nélkülöző tevékenységükre. 

forrás: hu.depositphotos.com

Bár a fitnesz-ipar sokatok tudatában ültette el az általa kreált célt, valójában ezek nem többek az utad során használható eszközöknél. Sajnos sokszor igencsak káros eszközökről beszélünk, de ezt most talán ne firtassuk... A legnagyobb probléma ma a hobbisták edzésével igazából az, hogy a választásukkal (a profi sportolókhoz hasonlóan) egy dobozba zárták magukat, vagy másképpen fogalmazva falakat építettek maguk köré, ahonnan nem látják többé a falakon túli lehetőségeket. A valódi testfejlesztés, a fizikai korlátok kiterjesztése ugyanis csak a dobozon kívül élve lehetséges. Ha viszont körbezárod magad falakkal, akkor ott biztosan meg is rekedsz.
Talán a legszebb dolog a hobbisportban az, hogy nem kell semmilyen fixa ideához hűségesnek lenned. Nem köt a kényszer, hogy évről-évre nagyobb bicepszekkel rendelkezzél, hogy gyorsabban ússz, vagy hogy képes legyél még húsz perccel tovább futni. Megteheted, hogy a saját ütemedben fejlődj. És nem akarom ezt sem hosszan ragozni, de legtöbb edzőteremben gépeken erősítő személynek az ötvenes éveire már komoly fájdalmai alakulnak ki. Akik meg a példának okáért mondjuk csak úszni járnak ott meg a váll egyirányú beforgatása okozza egy idő után a bajt. Megboldogult apámnak a bányában történő ásás nyírta el a csípőjében forgóját, de van olyan barátom akinek a folyamatos állómunka tette gallyra a térdét. Ezeket problémákat is hosszasan sorolhatnám. Természetesen  alapvetően nincs baj se az edzőtermekkel, se az uszodával, sőt igazából önmagában egyik mozgásformával sem. A probléma akkor fog jelentkezni, ha ezek egyike válik a kizárólagos edzésformáddá és nem csupán mint a mozgásod kiegészítőiként tekintesz rájuk. A probléma gyökere pedig maga a specializáció, és ez a legrosszabb amit önmagaddal tehetsz. A specializálódás nem más, mint a kreativitás halála.

forrás: strongmom.ca

Amikor én az edzésről beszélek, akkor valójában az emberi test mozgásáról beszélek. Amikor pedig az erő kerül nálam szóba, akkor én a test mozgatásához szükséges erőről beszélek, amivel végső soron uralhatom a fizikumomat. Az erő pedig nem egy öncélú dolog. Erő nélkül nincs mozgás sem. Végső soron semmi másról nem is kell, hogy szóljon az edzésünk, mint önmagunk megismeréséről és a testünk szeretetéről. Ahogy fejlődik az erőd, ahogy növekszik a mozgáskészséged, úgy fogod egyre jobban megismerni a személyt, aki TE magad vagy. 
Valamilyen számomra ismeretlen okból mára leszoktatták az embereket a mozgásról. A negyvenes kor felett megjelenő mindenféle mozgásszervi problémáknak pedig szinte mindenkinél ugyanazok a gyökerei. Ezt pedig nem fogja megoldani sem a fekvenyomás, sem a fallabda, főleg nem az erdei séta. 

forrás: wallpaperflare.com

Természetesen a mozgásokat, főleg egy már a mozgásról hosszú ideje leszoktatott testnél, mindenkinél fel kell építeni. Meg fogod látni viszont azt is, hogy minél messzebbre jutsz majd el, annál több lehetőséged lesz a tested és a mozgásod fejlesztésére, de maga a folyamat könnyen leírható egy egyszerű folyamatábrával.

Izolált gyakorlatok—> Az alapmozdulatok integrálása—> Szabad elme, szabad mozgás

1. lépés:  Izolált alapgyakorlatok:

Itt kezdődik meg az alapvető, primitív mozgásmintákkal történő alaperő kiépítése. Ez a fajta alapozás a legtöbb edzésrendszerben megtalálható a szertornától a testépítésig. Olyan alapmozgások sorolhatók ide, mint a

• Húzódzkodás rúdon (test húzása függőlesen)
• Húzódzkodás alacsony rúdon (test húzása vízszintesen)
• Fekvőtámasz, tolódzkodás (test nyomása vízszintesen)
• Nyomás felfelé  (test nyomása függőlesen)
• Cipelés
• Guggolás, kitörés
•  A kar hajlítással történő erősítése
• Törzserő fejlesztése (lábemelések, felülések, forgó mozdulatok)
• Súlyemelő- / kettlebell mozdulatok  (felrántás, szakítás, elemelés, lökés, stb.)
• Ugrások

 2. lépés:  Az alapmozdulatok integrálása

Ideje továbblépünk az alapoktól.  Az izolációt követi az integrálás, amely során a már kialakított erőt mozgásként kezdjük el használni. Már nem csak guggolunk, nemcsak fekvőtámaszt nyomunk, hanem a gyakorlatokat összefűzve elkezdünk felépíteni egy egyre összetettebb mozdulatrendszert. Erről sokkal többet fogok írni a jövőben, mert igazából ez már egy olyan terület, ami a legtöbb hobbista számára teljesen ismeretlen. De a könnyebb megértésért inkább megmutatom, hogy mire is gondolok. A legegyszerűbb izolációs gyakorlatok egyike a fekvőtámasz. Mindenki ismeri, mindenki használta és szerintem mindenki unja is. Mire eljutsz az egykezes fekvőtámaszig úgy érezheted, hogy ebben a gyakorlatban nincs is már számodra több. Pedig igazából még csak az izolációnál jársz. És így lehet beintegrálni a fekvőtámaszt a mozgásba:

3. lépés: Szabad elme, szabad mozgás  vagyis az improvizáció

Ez a legnehezebb és nyilvánvalóan legbonyolultabb eleme az edzésrendszernek. Itt jutsz el a végső és valódi szabadságig. A megtanult mozdulat-moduljaidat itt már szabadon és korlátok nélkül fogod használni, aminek igazából csak a képzeleted szab majd határt. Míg a legtöbb mozgásra épülő sportnál (szertorna, versenytánc, műkorcsolya stb.) egy sokszor begyakorolt és megtanult koreográfiát hajtanak végre a sportolók, addig a 3. lépést gyakorlók már kötöttség nélkül, teljesen szabadon mozognak, akár egy partner mozdulataira- , akár a környezetükben található tárgyi elemekre-, akárcsak a képzeletükre bízva magukat. Ezt a részt most nem ragozom túl, hiszen ez már egyfajta végső cél egy mozgó ember életeben és ide azért el is kell jutni. Az improvizációhoz vezető legrövidebb út pedig az első két lépés folyamatos gyakorlásával érhető el. Zárszóként az improvizált gyakorlatsorok végrehajtására is hoztam egy jó kis videót:

Kérlek tarts velem legközelebb az Edzésalapozás második részében is! Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!  

Kérlek, ha van lehetőséged támogasd a munkámat!

Legyen egy apró, vagy nagyobb adomány, amivel támogatni szeretnél az nagyban segítene abban, hogy továbbra is minőségi tartalommal tölthessem meg a blogomat, továbbá hogy létrehozhassak egy mindenki számára jobban átlátható webes felületet, egy testedzéssel és egészséggel foglalkozó honlapot.