forrás: dotlittles.com

Akárkivel is beszélek, mindig megkapom azt hogy manapság sportolni drága mulatság. Gyakorlatilag nem is tudok olyan hobbi-sportot megemlíteni, ami ne pénzszivattyúként üzemelne. Ez ugyanúgy igaz a testépítésre, mint a kocogásra. Ha „komolyan” akarod venni magad, akkor ott bizony költened kell, nem is keveset. Terembérletre, edzőkre, kiegészítőkre, sportruházatra stb. És miközben mindenre odafigyelsz már nem is veszed észre, hogy felültettek a mókuskerékre. Mesterségesen alakítják ki a sporthoz való viszonyod, amiből TE nem sokat veszel észre, csak azt hogy ha mindenki költ rá, akkor neked is kell. Oké, azt elismerem, hogy mindenkinek meg kell élnie valamiből, de azért azt mindig  érdemes mérlegelni, hogy mire is költjük a nehezen megkeresett forintjainkat.

forrás: fitpass.co.in

Szeretném rögtön a bejegyzés elején leszögezni: Az edzés nem pénzkérdés. Amikor valaki azért nem végez testedzést, mert "éppen nem telik rá", az valójában hazudik. Legfőképpen saját magának. Mert a sport, a mozgás és a testedzés csupán akarat kérdése és semmi köze a pénzhez. Aki mozogni akar, az mozogni fog. Minden egyéb csak üres kifogás. Természetesen megértem én, hogy kinézik az embert az edzőtermi futópadokról, ha nincs rajta 150 000 forint értékben tréningruha, pulzusszámláló meg egy komplett hi-fi felszerelés, de azért nagyon nem ennek kellene lennie a testedzés fokmérőjének. Megértek mindent, csak személy szerint én már eljutottam arra a szintre, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Egy időben a barátnőm is többször megemlítette, hogy az "Instás" videóim nagy részében ugyanaz az elnyűtt szürke melegítő van rajtam. Csakhogy én nem akarok másnak látszani a videóimon, mint aki valójában vagyok. És abban a szürke melegítőben pont ugyanolyan jól tudok edzeni, mintha azt egy méregdrága cuccban tenném.

Fura módon, amikor a testedzés összetevőiből kivonjuk a pénzt, akkor rögtön el is kezd tisztulni az edzésről kialakult kép. Pénz hiányában ugyanis a testedzés képletéből felszívódnak a sallangok. Eltűnnek a gagyi "menő" holmik, a semmire sem jó edzőeszközök és a felesleges kiegészítők. És amikor lekopik a cukormáz, lehull az álarc és felszívódik a csicsa, szóval minden olyan dolog amit a többség  sajnos "értékként" kezel, akkor ami marad az már az igazság maga. A funkcionális emberi test. Az a test amit már felkészíthetünk és megerősíthetünk a rendszeres edzéssel,  hogy az gyakorlatilag bármire képes legyen. 

 forrás: scmp.com

Ebben a mostani bejegyzésemben néhány olyan edzésformát szeretnék megmutatni, aminek a kifejlődése pont a társadalom legalsó,  legszegényebb rétegeihez köthető. Bemutatok néhány mozgásformát az úgynevezett "underground"-ból. Bár az is igaz, hogy sokszor az ami először "underground"-ként indult, abból később "mainstream" lett. Erre talán a legjobb példa a testépítés. A testépítés legszebb kora ugyanis az volt, amikor szűk pincékben, kínzókamra szerű alagsorokban gyilkolták magukat az izmok szerelmesei. Amikor még  nem voltak és nem léteztek szteroidok meg fehérjés, eperízű turmixok, nem volt légkondi, futópad, meg a mai fogaskerekes és csigás ezdőtermi szarok. Csak a csupasz vas volt és az akarat. Egy underground klub tagjai voltak azok a srácok, akik fellázadtak a megszokott-, a többség számára normális élet ellen. A mai kor mesterségesen, gyógyszerekkel és tápszerekkel felfújt hobbi-macsói már meglehetősen messze kerültek ettől a puritán felfogástól. Azonban ma is vannak a világnak eldugott sarkai, ahol nincs lehetőség a párnázott ülésekben pumpálgatni a tapsolós gépet, szériánként valamilyen aminosavas folyadékot szürcsölve. 

A 90-es évek Franciaországában egy új őrület ütötte fel a fejét Párizs háztetőin. Megjelentek azok fiatalok, akik szembemenve a hagyományos konvenciókkal magát a várost használták edzőtermükként. A tetőkön látványos módon futva ugráltak és másztak, miközben semmivel nem törődtek. Lázadtak, és a lázadásuk maga a mozgás volt. A minél gyorsabb és látványosabb mozgás lett az életük. Az új "underground" sportágat a "parkour"-t hamar megismerte a világ, amihez nagyban hozzájárult a "Yamakasi" című film is, és aminek a hatására a világ legnagyobb városaiban szinte egyszerre jelentek meg a parkourosok, vagy ahogy magukat hívják a „traceur”-ek.

A sportág természetesen hamar továbbfejlődött és kialakult a "free running". Itt már az ugrásokon és mászásokon túl elsősorban a minél fejlettebb mozgásokra helyeződött a hangsúly. A srácok az utcákon tornászokkal felérő akrobatikus képességeket fejlesztettek ki, miközben mozdulataikban felfedezhetőek lettek egyes harcművészeti elemek és a break-tánc mozdulatai is. Andreas Kalteis ausztrál "traceur" így jellemzi a szeretett sportját:  „Ahhoz, hogy megértsük mi is maga a parkour, sok időnek kell eltelnie gyakorlással. Mialatt a mozdulatok alapjainak száraz gyakorlásával foglalatoskodsz, nem fogsz semmit érezni, de mikor beérik a gyümölcs, és önállóan megtanulod a mozgáskultúrát, akkor kezded látni, mi is a parkour valójában. Ez kihat az életed más területeire is, sokkal energikusabbnak és boldogabbnak érzed magad a munkádban. Tehát aki magas szintre jutott, az a parkourra nem sportként, hanem életvitelként gondol.” (forrás: Wikipedia)

Miközben Európában a rendszer számkivetettjei a "parkour" és a "free running" elemeit gyakorolták, addig az amerikai szegénynegyedekben  "street-workout" nevén alakult ki egy új, egyedi mozgásforma. A srácok számára akiknek nem volt semmijük, az utca lett az ideális edzőterem. Játszótéri mászókák, villanyoszlopok, telefonfülkék és épületek állványzatai váltak célpontokká. A fiatalok a "street-workout" segítségével ki tudtak lépni a helyi bandákból és maguk mögött tudták hagyni a kábítószer és a bűn világát. A rendszeres játszótéri edzéseik célt adtak a már elveszettnek hitt életüknek. Az utcai edzésekről készült videók vírusként kezdtek el terjedni a "Youtube" videómegosztón és mára már valóságos mozgalommá fejlődött ez a csodálatos sport. És bár manapság sok unatkozó "hülyegyerek" villog azzal, hogy ő "workoutus", azért ne feledjük, hogy mi is valójában a "street-workout". Ez a szegény emberek torna-sportja, ahol az utca az edzőterem és az élet az edző.

Rio de Janeiro favelláiban, a hírhedt konténervilágban az élet nem sokat ér. Kiugrási lehetőséget leginkább a futball és a capoiera gyakorlása jelenthet az ott élők számára. Ellenben azok a fiatalok, akik nem adják meg magukat a kábítószernek és a bűnözésnek, nagyon is jól bizonyítják azt, hogy mozgással nemcsak a testi-, hanem a lelki egészség is megőrizhető az igencsak nehéz körülmények ellenére is. Az edzéseikben az ősi mozgáselemeket ötvözik a legmagasabb szintű akrobatikával. És bár látszólag nincs semmijük, mégis gazdagok a maguk módján. A mai jóléti társadalmakban tapasztalható krónikus megbetegedésnek és járványszerű elhízásnak nyomát sem látjuk az ott élőkön, a fizikumuk meg a hihetetlen és lehetetlen között található félúton.

Bár a fent említett példák némileg kiragadottnak tűnhetnek, azért úgy gondolom a lényeg átment: Az edzés és a testmozgás nem pénzkérdés. Sose volt az! Sőt, sok esetben a testedzés többet is ér minden pénznél! A rendszeres testmozgás rendezi az ember lelkivilágát, kimossa belőle a hétköznapok sarát. Célt ad ebben a kaotikus világban, miközben megteremti a kapcsolatot a tudat és a test között. A mozgás egy ősi ösztön. Mindenkiben ott rejtőzik, csak fel kell szabadítani. Ne kifogásokat keress, hanem helyeket ahol mozogni tudsz! Ne a pénzedet költsd, hanem az idődet szánd rá arra, hogy folyamatosan fejleszd a fizikai képességeidet! Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet és remélem sikerült a cikkel elérnem a célom! Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is!

Korábban többször is szó esett róla, hogy a blog olvasói összejöhetnének egy közös edzésre, barátkozásra, találkozásra. Hát Kocsidi Zoli barátunk jóvoltából erre most lehetősünk is nyílt, ugyanis Zoli nagylelkűen felajánlotta az Inside Park Dunaharaszti edzőtermét egy hétvégére, ahol alkalma lenne személyesen is megismerniük egymást a blog olvasóinak. Ezúton kérnénk mindenkit, hogy aki szeretne részt venni egy közös edzésen és egy kötetlen beszélgetésben, az jelezze a szándékát a komment szekcióban! Én úgy gondoltam, hogy augusztus vége lenne erre a legmegfelelőbb alkalom, amikor már véget ért a 20-áig aktuális turista-dömping, de még nem indították el az évi rendes vírus-hullámot. Természetesen az az időpont lenne a legmegfelelőbb, ami mindenkinek jó, úgyhogy várom a hozzászólásokat, megjegyzéseket a témával kapcsolatban!!! 

Üdvözlettel, barátotok: Roy

forrás: insidepark.hu