Ha van olyan dolog, aminek az elérésére valaha is törekedtem az életemben, akkor az mindig is a szabadság volt. Talán, mert szabadnak lenni számomra azt jelenti hogy "embernek lenni". Szabadon gondolkodni, szabadon beszélni, szabadon mozogni, szabadon élni. Ha ismered a blogomat, akkor láthatod, hogy a tanácsaim legtöbbje is ezzel kapcsolatos. Mert a lekorlátozott élet nem élet. Amikor a szabadságról beszélek, akkor az élet végtelen lehetőségeire gondolok, és rögtön elkezd rángatózni a szemem, amikor azt látom, hogy készakarva zárnak el a lehetőségeimtől.

Talán figyelembe sem vettük korábban azokat a mindennapi életben teljesen természetesnek vélt dolgainkat, melyektől pillanatok alatt fosztottak meg mindnyájunkat. Egy vírus álcája mögött érkezett meg a keleti mintára formázott diktatúra, amit persze a mi érdekünkben vezettek be az illetékesek. Még most is állati fura számomra, hogy az edzőparkból hazafelé sétálva (a bejárati ajtónkhoz szigorúan 20:00 órára érkezve) kizárólag polgárőrökkel meg rendőrökkel találkozok. Mondanám, hogy az elejétől figyelmen kívül hagytam a kék-fehér csekkíró droidokat, de akkor nem lennék egészen őszinte. Kezdetben ugyanis kurvára demoralizálóan hatott rám, ahogy gubbasztottak ott a hideg, téli utcasarkokon, sötét szélvédők mögül figyelve az elnéptelenedett utcákat arra várva, hogy történjen valami. Mostanra már csak nevetek rajtuk. Biztosan elütik valamivel az időt ott a sötétben, csak hogy oldják a feszültséget. Persze semmi buzulás! Buzulás az nuku!

Az a legszomorúbb az egészben az, hogy az emberek természetes alkalmazkodó képessége milyen gyorsan és könnyen fogadta el a szabadságukban korlátozott életet. A televíziók képernyőjéről folyamatosan ránk ömlő tömény (szar) propaganda sokak tudatát befolyásolta, és tette a szabadságuktól megfosztott emberek életében bekövetkező nyomorúságos változásokat az "új normálissá". De most nem igazán az arcokat eltakaró gusztustalan szájkosarakról, az embertársaink közelében kialakuló természetellenes rettegésről, az este 8-ra birkaként hazaterelt, otthonaink magányába zárva kialakult szabadságvesztésről és az alattomos módon ránk erőltetett "védő"oltásról szeretnék beszélni. Úgy gondolom, hogy ezek a legtöbb, egészséges értékrenddel rendelkező egyén számára nyilvánvaló dolgok. Nyilvánvaló, hogy az "új normális" egyáltalán nem normális. Svédország példája nagyszerűen bizonyította, hogy a szabadságunkat otromba módon semmibe vevő korlátozások teljesen szükségtelenek egy pandémia szempontjából. De erről később még lesz bejegyzésem, mint mondottam, ez a mostani nem erről szól.

A mozgás szabadságáról szerettem volna pár gondolatot megosztani. Sokszor hangoztattam korábban, hogy a konditermek mesterséges világa nem elősegíti, hanem tönkreteszi a mozgás képességét. Sokan közületek nem is értették, hogy miért a krómozott-csigás-fixpályás úton mozgatható gépekkel teli edzőtermeket támadom, ami az egyik legjobb módja a sportolásnak. Azt meg pláne nem, hogy miért most írok ilyeneket, amikor pontosan az edzőtermek voltak az elsők, amiket elzártak a nagy tömegek elől. (Azt azért rögtön az elején leszögezném, hogy az edzőtermek bezárása is csak egy undorító látszatintézkedés volt a kormány részéről, különösen annak a fényében, hogy a casino-k mindenkit fogadnak, sőt ahol még a szájkosár viselése sem kötelező.)

forrás: index.hu

Amennyiben képes vagy túllátni a fitnesz-ipar agymosásán, rögtön megláthatod, hogy a konditermek a számtalan, minden izomcsoportot megmozgatni képes berendezésükkel nemhogy nem elősegítik, hanem egyenesen megsemmisítik az egészséges mozgás képességét. Azon túl, hogy a használatuk rohadtul kényelmes, gyakorlatilag egy mozgó embernek a mozgásra való képességét egyszerűen eltörlik. Kialakítják az "erő és izom" tudatát, de ez a "tudat" nem sokban különbözik a baromfiudvarban egész nap etetett és nevelgetett jószágok természetes élethelyükhöz való viszonyától. Az edzőtermi edzéshez való kizárólagos kötődés valójában nem más, mint a fitnesz-ipar által kialakított rabság. Nem több az egészséges fizikumra törekvők számára létrehozott mesterséges Stockholm-szindrómánál, ahol az idővel biztosan kialakuló és egyre növekvő sérülések, a beszűkült mozgástartomány és a természetes mozgási képességek eltűnésének ellenére az oda folyamatosan látogató tömegek makacsul ragaszkodnak a számukra előnytelen krómozott álomvilághoz.

És nézd csak meg, hogy mi történt az edzőtermekbe járók nagy tömegével! A legtöbbjük, edzőterem hiányában, azonnal le is állt a mindenféle testedzéssel. Nincs terem, nincs edzés. Ők azok, akik az edzést már elképzelni sem tudják a krómozott világon kívül, legékesebb példái az edzőtermek által kialakított rabságnak. Tudod, hogy mi a testedzésben az igazi szabadság? Ha nem számít az, hogy hol, vagy hogy milyen eszközzel edzel, mert a képességeid és tudásod alapján bárhol képes vagy egy tökéletes edzést produkálni. Soha nem azt mondtam, hogy ne járj edzőterembe! Ott a legkönnyebb edzeni. A baromfiudvarban a legkönnyebb a jószágoknak élelemhez jutni. De ha szabad vagy, akkor az edzési lehetőségek száma végtelen. Végtelen!!! Minél jobban ura vagy a testednek, annál könnyebb kihívást találni magadnak. A világ ugyanis egy edzőterem. Ráadásul egy tökéletesen felszerelt edzőterem. Ami az emberek többségének csupán egy közlekedési tábla, az Neked egy tökéletes edzőeszköz lehet a törzsed megerősítéséhez:

 forrás: onnit.com 

Ahol a többség csak egy falat lát, az Neked a legjobb eszköz lehet a golyóálló váll létrehozásában:

forrás:thesuperhumanfitness.com

 Egy utcai pad pedig az egyik legjobb multifunkcionális edzőeszköz:

forrás: blackmores.com.au/energy/the-park-bench-workout

forrás: pinterest.de

forrás:fi.pinterest.com

forrás: reddit.com

És hogy hol marad a mozgás? A fitnesz-ipar által tisztára mosott agyacskákban a mozgás valami zenére történő, monotonon ismétlődő faszság, amit jól ki lehet egészíteni egy kis fekvenyomással meg lábhajlítgatással. Baromság. Ez nem mozgás. Állatira nem az. A mozgás, tudod barátom, az maga a szabadság. És a korlátok nélküli mozgást bizony nem fogod elérni egy rabságban tartott testtel. A kreatív elme által irányított kreatív testet ugyanis nem terelheted be az edzőtermi gépek közé.

Persze értem én. Sokan látjátok a gyógyszerekkel teletömött, mozgásképtelenre duzzasztott, mesterséges izomszörnyeket, akiket ma valamilyen számomra érthetetlen okból a tökéletes fizikum megtestesítőjeként tartanak számon. Pedig ezek a torz lények se nem egészségesek, se nem sportosak. Ők azok, akik leginkább megtestesítik számomra a rabság fogalmát. A testük egy mozgásra képtelen börtön, ami az edzőtermi edzésen kívül leginkább csak a pamlagon döglésre alkalmas. Ezek azok a testek, amelyeket egész nap etetni és pihentetni kell, miközben a legtöbb hétköznapi tevékenység végrehajtására is tökéletesen alkalmatlanok. Gyakorlatilag az egyszerű séta is komoly kihívás egy ilyen testnek. Inkább elborzasztani kellene velük a többséget, nem példaképnek tekinteni őket. Még akkor sem, ha az ilyen testek létrehozása leginkább orvosi és biokémia csoda, és a testedzéshez már egyáltalán nincs semmi közük.

Nem tagadom, hogy a mai kor izomszörnyeit én csak természetellenes karikatúráknak látom, elborzasztó bizonyítékait annak, hogy a testkultúra valami szörnyen rossz irányba halad. Persze sokan jönnek azzal, hogy nyilvánvalóan ilyenné úgysem lehetnek a hétköznapi srácok, és ezek csak extrém kivételek, de ettől függetlenül az edzőtermi edzés még mindig sokkalta jobb eredményeket hoz, mintha csak a szabad levegőn "piszmognának". Mert az eszközök nélkül végrehajtott edzéssel ugyan milyen eredményt is lehetne elérni? "Fekvőtámaszok" meg a "súly nélküli guggolások" a kisiskolásoknak valók, keményen nem is lehet edzeni edzőtermen kívül. Persze barátom! Majd kérlek meséld el, hogy azt az elképesztő erőt és a képességet a szabad mozgásra, amit ebben a videóban látsz, azt hogyan is lehet elérni a fitnesz-ipar által rád kényszerített edzőtermi rabságban:

Persze elismerem, hogy Simonster is extrém példa. Extrém, mert az ilyen minőségű mozgás eléréséhez az embertelen mennyiségű edzésen túl egy veleszületett atletikus testalkat is szükséges. De amikor ezt a videót látod, akkor nem egy beteg, agyongyógyszerezett szörnyet látsz, hanem a testi szabadság abszolút kifejeződését. Szerinted probléma lenne neki egy testépítő jellegű edzés a közeli konditeremben? A testi rabság ugyanis nem több, mint élet egy mozgásképtelen, fájdalmakkal küszködő, abnormális kinézetű testben, amit ráadásul a legtöbben követendő példának tartanak. A mai fitnesz gépezet gyakorlatilag teljesen háttérbe szorította a szabad mozgás képességét és leszoktatott minket a testünk valódi használatáról. Talán az egyetlen pozitív dolog az edzőtermek bezárásában az, hogy sokak kénytelenek lesznek a megszokottól eltérő edzés- és mozgásformákat találni, miközben remélhetőleg rájönnek arra, hogy a testedzés sokkalta több, mint lelketlen gépek monoton mozgatása. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet és remélem, hogy tudtam értékes tanácsokat adni! Ha tetszett és hasznosnak találtad a cikkemet, akkor nézz szét a blogom egyéb tartalmai között is még több, edzéssel, sztáredzéssel kapcsolatos információért a testedzek.blog.hu -n és kövess az Instagramon / @testedzek.blog.hu1 / is! Tarts velem jövőre is!