forrás: nownovel.com

Mikor először gondoltam, hogy egy blog írásába kezdek, akkor sok dolog még nem volt letisztulva bennem. Volt mögöttem három évtizednyi edzés, annak minden tévútjával és minden sikerével. Annyi különböző módszert és eszközt próbáltam és olyan sokféle partnerrel edzettem, hogy úgy éreztem mindezt érdemes másokkal is megosztani. Hogy az egészség, az erő és a lendület jóval negyven felett is megőrizhető. Úgy gondoltam sokak számára motiváló lehet, hogy a blog nem egy kiégett haldokló nekrológja, hanem egy aktív sportoló folyamatosan frissülő és bővülő feljegyzései. Alapvetően személy szerint én nem húzok éles határvonalat az egészség és a sportosság között. Nyilvánvaló, hogy a kettő nem ugyanaz, és erre többször fel is hívtam a figyelmet, de mindig is egy összetett rendszerként gondoltam az emberi testre, amelynél számomra nincs alapvető prioritás a két fogalom között. Nem szándékozok egy olyan testben élni, aminek a szervei egészségesek, de fizikailag használhatatlan vagy egy olyanban, ami fizikailag ugyan "edzett", de beteges és a hosszú, egészséges életre nagyjából alkalmatlan. Röviden összefoglalva a célom a blogommal mindig is az volt, hogy a saját edzési, táplálkozási és életviteli döntéseimet, tapasztalataimat és eredményeimet megosszam, miközben azokat folyamatosan fejlesztem. Rendszeresen írtam egészségtudatos hírességek edzéseiről és táplálkozásáról is, mert nyilvánvaló, hogy a célhoz, az egészséges testhez sok úton el lehet jutni, így sokszor a saját szokásaimtól egészen eltérő, mégis tökéletesen működő módszereket is ismertettem.

forrás: makeagif.com

Most is úgy gondolom, hogy mivel az emberek nagy része egész egyszerűen nem találkozik a megfelelő információkkal, így azon túl, hogy ezeket a blogomban közzéteszem (nem foglalkozva az anyagilag érdekelt szervezetek hamis propaganda adataival), még a saját fizikumomon és egészségi állapotomon tapasztalható változásokról is be tudok számolni. A holland "Jégember", Wim Hof példáját követve a testemet laboratóriumnak tekintve megpróbálok a saját magam fejlettebb verziójává válni. Nyilván nem minden lépés működik tökéletesen azok közül, amelyeket kipróbálok magamon, és néha szükségszerűen mezítláb rúgom a betonfalat. Viszonylag friss tévedésem volt, amikor a fehérjebevitelem egy részét túróból oldottam meg. Bár tudtam, hogy a tejtermékek fokozzák az oxidatív stresszt és a gyulladást is az emberi testben, úgy gondoltam, a termék előnyei messze meghaladják a fogyasztásával esetlegesen kialakuló hátrányokat. Ráadásul a szervezetem gyulladásszintjét több módon is csökkentettem napi szinten (erről valószínűleg külön is érdemes lenne egy bejegyzést írnom, mert alapvetően a legtöbb betegség a szervezetben kialakuló gyulladásokra vezethető vissza), ergo nem hittem, hogy engem bármilyen tejtermék fogyasztása komolyan károsíthat.

forrás: rebellion.nerdfitness.com

Beismerem, ebben tévedtem és ez még csak nem is először fordult elő velem. Nem kérek érte elnézést, mert az élet leginkább az útkeresésről szól. És bizony vannak bőven tévutak. Az ember sokszor hajlamos ragaszkodni a hibás döntéseihez, akár az egészsége, sőt az élete árán is. Igyekszem nem ilyen lenni. Ami nem működik, azt egyszerűen elhagyom.
Fontos tanácsnak tartom, hogy mindenki figyelje a saját testét. Ha valamit elrontasz, a tested adni fog neked róla jelet, hogy valami a szervezetedben félresiklott. Ez válasz lehet egy folyamatosan visszatérő fájdalomtól vagy emelkedő vérnyomástól kezdve az erősen hulló hajig nagyon sok mindenre. Figyeld és fejleszd magad! Fizikailag és a tudásban is. Ugyanis nem az orvos fog meggyógyítani! Szomorú ezt kimondani, de ma egyáltalán nem gyógyítanak az orvosok. (Főleg nem telefonon.) Tüneteket kezelnek és állapotokat stabilizálnak. Nehezen tudnám azonban behatárolni, hogy én mit is képviselek. Talán a sportoló-biohacker kifejezés írna körül a legjobban. Én vagyok az, aki decemberben a jeges folyóban ül, és én vagyok az, aki tornászgyűrűn erőelemeket gyakorol túl a negyvenen. Én vagyok az, aki a testének a határait keresi, képességeit fejleszti, miközben az életminőségét is szeretné jobbá tenni. Látod, küzdök én mindennel, de leginkább magammal. 

forrás: makeagif.com

Azonban egyszer csak elkapott az az érzés, mintha nyitott szájjal sétálnék a bráner-erdőben. Nem igazán jöttek a pozitív visszajelzések, és időközben megjelentek a blogom kommentelői között a trollok is, akik bejegyzésről bejegyzésre követve "igazították ki" az írásaimat. És tudod, tényleg az az igazság, hogy valahol elmegy az ember kedve az írástól, attól hogy heti 4-5 órát kínlódjon bejegyzésekkel, amelyeket többnyire a kishitű, kicsinyes, középszerű és megalkuvó trollok savaznak. Akik megragadtak egy szinten és rég nem fejleszteni akarják magukat, hanem a posványban ülve hirdetik a középszerűség hatalmát a nagyszerűség felett. Azt hiszem, el kell ismernem, hogy elviheted a lovat az itatóhoz, de innia magától kell.
Sajnos nagyjából sem látom át, hogy a lassan egy éve folyamatosan megjelenő írásaimnak vannak-e rendszeres olvasói, akiket érdekel is a mondanivalóm és találnak értéket az írásaimban, vagy lassan tényleg csak egy "Győzike" színvonalú idegesítő bohóccá válok, aki ellenszélben pisálva próbálja bizonygatni az igazát. Ha valamikor, hát most valóban elgondolkoztam azon, hogy az erősen véges időmet ne próbáljam-e meg inkább magamra és a családomra fordítani ahelyett, hogy más blogolók elől állom el a fény felé vezető utat, miközben írásaimmal pont a szándékaimmal ellentétes hatást érem el.
Szóval arra kérnélek, hogy ha olvasod és követed a bejegyzéseimet, akkor ezt jelezd kommentben! Köszönöm, hogy időt szakítottál a bejegyzésemre és végigolvastad! 

forrás: cosmopolitan.co.za